Századok – 1903

Értekezések - VÉCSEY TAMÁS: Hajnik Imre emlékezete 101

hajkik imre emlékezete. 117 részvétele a törvényhozásban, és pedig megszűnt a vármegyék kivánságára. Külön törvény nélkül. Per desuetudinem. De ha személyesen nem vett is részt az országgyűlésen a nemesség, azért még nem veszíté el befolyását, mert a követeknek utasítást adott, a követeket vissza is hívhatta, tőlük jelentést kívánt. A követek tehát a nemesség akaratát érvényesítették az országgyűlésen. A nemesség személyes megjelenésének, főleg ha egy-egy oligarcha hozta be a tömeget és vezette a szavazásra, nem volt pártolója Hajnik. Ciceróval tartott : Semper in republica tenendum est, ne plurimi piarima valeant.1) A mágnások megbírták az országgyűlésre járás költségeit s így továbbra is megtartották a személyes megjelenés jogát. Ezzel kiemelkedtek a többi nemesek sorából, az »una eademque nobilitas« Werbőczi-féle elv korlátozására. De azért a nemesség egysége, az »una eademque nobilitas« nem szűnt meg, s noha a mágnások részben főrendiházi tagokká lettek és részben ma is azok, még sem nevezhetők ma sem fönemesek-nek, mert a köznemes is éjien úgy tagja maradt a szent koronának s közvetlenül a király alatt állt, és a nemesség sarkalatos jogait ép úgy élvezte, mint a mágnás. Az is köztudomású, hogy a nemesi és mágnás családok közt sohasem hiányzott a connubium. A hoher Adel Németországban találó kifejezés, mert ott volt niederer Adel, mely nem állott közvetlenül a király alatt, de nálunk nem volt. A nemesi szabadságra nézve minden nemes egyenlő volt. A főrendiház tagjai közül 1885 óta kimaradnak a kevésbbé vagyonosak.2) De azért ők mágnások, mert a mágnás fogalma nem mindenkinél esik össze a főrendiházi tagsággal. HAJNIK AZ EGYETEMEN. Az egyetemnek 1867-ben báró Eötvös József miniszterségével új korszaka nyilt meg. Az egyetemet akkor még nem szidták, nem piszkolták, mert nem irigyelték. Eötvös pedig szerette, s emelni, felvirágoztatni törekedett. ') Cicero De rep. 2. 22. *) 1885 : VII. 2. §. b) pont. 3000 írt egyenes földadó a minimum. SZÁZADOK. 1903. II. FÜZET. »