Századok – 1902

Történeti irodalom - Borsos István: A pápai ev. ref. főiskola könyvtárának katalogusa és rövid története. Ism. Naményi Lajos 675

történeti irodalom. 675 tatni, a megye többi részeit pedig más, a helyi viszonyokkal és irodalommal ismerősebb munkatársak közt megosztani, mert akkor annál több tere és ideje maradt volna Gyulafehérvár és környéke római-kori emlékeinek tanulmányozására. TÉGLÁS GÁBOR. A pápai ev. ref. főiskola könyvtárának katalógusa és rövid története. Készítette Borsos István. Pápa, 1901. Főiskolai kny. 8-r. 732, 2 1. Túl a Dunán a reformátusok erős vára Pápa. Már Enyingi Török Bálint, a város hatalmas földesura, pártúl fogta azokat, kik e városban a reformáczió tanait ismeretesekké törekedtek tenni. A reformácziónak hathatós támogatója lőn az 1531-ben megnyilt pápai iskola, melynek története összeforrott a magyar protestantismus történetével. Mikor Mária Terézia uralkodása idején a magyarság ügye háttérbe szorúl, megérzi ennek hatását a pápai iskola is, mert mintegy harmincz éven át nem is Pápán, hanem a szomszédos kis nemes községben, Adáz-Tevelen kénytelen megvonulni. De bár a protestánsoknak túl a Dunán Pápa a szellemi központja, ez még sem fejlődött a XVIII-ik században oly hatalmas erősséggé, mint Debreczen és Sárospatak. Ennek okát talán abban kereshetjük, hogy az osztrák hatalomnak jobban esett a keze ügyébe és politikai okokból gyakran érezhette a hatalom keze súlyát. A partikula-iskolák színvonalán felülemelkedő iskolának — úgy látszik — megalapítása óta volt könyvtára is, bár erről az iskola szabályzataiban nincs szó. De ha a könyvtárról csak a XIX-ik század elején találunk a főiskola történetében adatokat, a könyvekben található bejegyzésekből arra következtethetünk, hogy már 1637-ben fennállott. Egyike tehát azon iskolai könyvtáraknak, melyeket keletkezésök szerint hazánkban a legrégebbiek közé sorolhatunk. Ennek történetét írta meg a czímben jelzett katalógus élén a jelenlegi könyvtárnok, Borsos István. Ha írott hagyományok, oklevelek nem állottak is rendelkezésére, fáradhatatlan szorgalommal átlapozgatva a könyvtárban található régi könyveket, a talált bejegyzésekből igen érdekesen állapítja meg, hogy kik adományoztak már a legrégibb időben is könyveket a könyvtárnak, mely a XVII-ik században a tanulók coetusáé volt, s a melynek bibliothecariusa, úgy látszik, ezek kebeléből választatott, úgy a mint ez akkor a nagyobb hazai protestáns iskoláknál szokásos volt.