Századok – 1902

Értekezések - BALLAGI ALADÁR: Salamon Ferencz emlékezete 889

890 BALLAGI ALADÁR. Az európai emberiség vezérgondolata a mult század húszas éveitől kezdve, hármas tagoltságban : szabadság, egyen­lőség, nemzetiség ; egybefoglalva individualismus, melynek alapja atomistika, az alkatelemek érvényesülése a nagy közösségekben. Salamon összes hajlamaival, és mint protestáns papfiu, mintegy beleszületett a kor ezen áramlatába. A kor mindenben a protestantismus szellemét lehelte, — azt a szellemet, mely mint az egyetemestől való elkiilönzés, a nemzeti állam meleg­ágya; mint a szabad vizsgálat hirdetője, a szabadelvüség őre; és a mely, mivel önmagát kormányozza, a létfentartás ösztö­nével képezi az egyént önsegélyre. Enyed, a hol Salamon Ferencz felnőtt, az erdélyi magyar protestantismus szellemi központja, hol a harminczas és negy­venes években számos ifjú ember nevelkedik, kikre majdan, férfi­korukban, soha nem álmodott szerep vár. Kevés tanár, kevés óra, sok szabadidő mellett tág tere nyilt ott az önmuukás­ságnak, melynek irányát érdemes megfigyelnünk, mert első haj­lamaiban árulja el legvilágosabban a lélek önmagát. Salamon Ferencz, mintha csak az etoni iskola növen­déke lett volna, minden idejét nyelvek tanulására s a mathe­matika és természettudományok tanulmányozására fordította. A mathematika iránti előszeretet a tiszta munkára, a helyes mértékre, a tökéletes bizonyosságra törekvést árulja el; a nyelvtudomány, reá nézve, legbiztosabb eszköz volt az inductiv módszer elsajátítására. Alig végezte iskolai észfejtő gyakorlatait, titkos szövet­ségese a kor, már a nagy világba szólítja, hogy támogassa feladatai megoldásában. Teljes készenlétben találta az ifjút, ki az első hívó szóra honvédnek állott. Mint egyén bele enyé­szik a legfenségesebb individualitásba, a harczoló nemzeti had­seregbe, melyben éreznie kell a mindnyájukat összetartó közös gondolat feltétlen egységét : mindnyájan egyért s egy mind­nyájáért ! És mikor az az egység szertefoszlik, részese a tovatűnő nemzeti élet legszertelenebb elzüllésének. Maga is csak kóvá­lyog a világban, czéltalanúl, reménytelenül, különböző élet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom