Századok – 1902

TÁRCZA - Zoltvány Irén: Szent István király intelmei (I.) Válasz Békefi Remignek 870

TÁRCZA. 871 graphiánknak ama helyén Szent Gellért műveiről szólok s ennélfogva nekem nyilván csakis az volt tulajdonkép föladatom, hogy tisztázzam azt a kérdést, vájjon nem Szent Gellért írta-e, vagy legalább nem volt-e neki is része a Szent Istvánnak tulajdonított Intelmek megírásában ? E kérdésre úgy feleltem, hogy az Intelmek kidolgozása, tehát szerzősége, semmiesetre sem tulajdonítható Gellértnek : mert az ő Deliberatio-jának szerkesztésmódja és stilusa homlokegyenest ellenkezik a Szent István-féle iratéval. Ezt a véleményemet most is föntartom. s ennek ellenében a Békefi fölhordta : hebetudinem — liebetudo. augmentatores — augmentabuntur, redeamus ad — redeamus ad, s még néhány ilyen stiláris egybevetés, azt hiszem, édes-keveset nyom a latban. Valóban, a ki ismeri egyrészt Sz. Gellértnek a Deliberatio-ban szorosan megnyilvánuló rhapsodikus gondolatmenetét s ennek megfelelően az ő rendkívül sajátszerű, igazi egyéni stilusát. másrészt pedig az Intelmek pontos felosztását, kidolgozásának merevségét és fölöttébb egyéni színezetűek híján levő stilusát : az olyan szakértő olvasó kettőnk közül bizonyára nekem fog igazat adni abban, hogy az Intelmek szeízőjének nem lehet Sz. Gellértet tartanunk. Másfelől azonban — nem stiláris, hanem helső érvek alapján — kifejtettem abbeli véleményemet, hogy Sz. Gellértnek is lehetett valamelyes része általában véve a mű megalkotásában. Békefi úr továbbá a túlságos érzékenységnek bizonyos nemével szememre lobbantja, hogy kicsinyelni merészkedtem dolgozatának megállapított eredményeit. Ezzel szemben őszintén kinyilvánítom, hogy valamint már előbb is »tüzetes« tanulmánynak jeleztem dolgozatát, megjelölvén egész tartalmát, szintúgy most is teljes mértékben méltánylom nagy szorgalmát és fáradságát, különösen és épen az egybevetések lajstromában. Ehez képest azonban egybevetéseinek eredményét — főleg Sz. Gellért szerzőségének szempontjából — ismételten jelentéktelennek kell részemről nyilvánítanom ; mert a parallel helyek, kevés kivétellel, csupa apró-cseprő szó- és szólam-egyezések, mint erről a hozzáértő olvasó maga legkönnyebben meggyőződhetik. — Békefi úr más véleményt táplál saját dolgozatáról, mert két ízben is fönnen hangoztatja (775. 1.), hogy ő előtte — pontosan idézem saját szavait: »még nem akadt ember, ki az Intelmek forrásait kiderítette volna.« — »Nem felötlő dolog-e, — kérdi újra. az olvasóra nézve egy kissé komikus mellékízzel - hogy kilencz századon át senki sem tudott (így !) rájönni . . . annak a kimutatására, hogy Szent István Intelmeinek forrása a Szentíráson kívül többek között a Credo, a Praefatio. meg szent Athanáz Symboluma is.« Ennek a fölfödözésnek a dicsőségét, legalább részemről, készségesen átengedem a tudós tanár úrnak. ZOLTVÁNY IKÉN.