Századok – 1902

Történeti irodalom - Téglás Gábor: Hunyad vármegyei Kalauz. Ism. gr. Kuun Géza 854

854; történeti irodalom. az tény, a külföld példája eléggé bizonyítja, hogy az ily bibliographikus munkásság teszi igazán elevenné, közkincscsé azt az anyagot, mi évek hosszú során át a folyóiratok lapjain összehalmozódik. Margalits tudvalevőleg — kiterjesztve figyelmét a szerb folyóiratokra is — a Századok hasábjain folytatja e regestaszerű kivonatolást Szláv történeti szemle czím alatt. Helyesen, mert a hazai történetírást mindenkor érdekelni fogja az, a mi a szomszéd ország történetirodalma terén felmerül. Sőt kívánatosnak tartanánk, ha időről-időre, mikor az anyag felhalmozódik, ezek a kivonatok különálló kötetben is megjelennének. Szeretnők — s ezzel zárjuk ismertetésünket, — ha akadna magyar történetíró, ki épen ily regestaszerű kivonatokban az oláh, tót, szász és más nemzetiségek történelmi folyóiratait is feldolgozná és ezzel közelebb hozná hozzánk mindazon adatokat, melyek bennünket közelebbről érdekelnek s a melyeknek kritikai feldolgozásával számos téves eszme tisztázódnék. Az út meg van törve, a példa meg van adva, a feladat megoldásra vár. NAMÉNYI LAJOS. Hunyad-vármegyei Kalauz. Irta Téglás Gábor. Kiadja az Erdélyi Kárpát-egyesület. Kolozsvár, 3,902. 8-r. 214. 1. E munka az Erdélyi Kárpát-egyesület kiadásában jelent meg, mint az E. K. E. főtitkára, Radnóti Dezső által szerkesztett Erdélyi Kalauz harmadik kötete, s 214 lapon magában foglalja mindazt, a mit Téglás Gábor jeles régészünknek és geológusunknak, évtizedek óta ismételten tett s gyakran sok fáradsággal járó kirándulásai, jelesül barlangkutatásai, valamint az általa eszközölt régészeti ásatások alkalmából saját szemével látnia, napfényre hoznia és kinyomoznia sikerült, s a mit okiratokból, történeti feljegyzésekből, régi szóhagyományok töredékeiből Hunyad megyére vonatkozólag összegyűjtenie lehetett. Szerzőnk nem éri be a megye területén látható dolgok gondos leírásával; nemcsak a megye jelen állapotát világosítja meg, hanem oly kalauzt ad az utazók s a Hunyad megye iránt érdeklődők kezébe, melyben e területnek igen gazdag emlékekkel bíró múltja is megvilágosodik s a mult sok tekintetben megmagyarázza a jelent. Az ilyen sokoldalú tartalom gazdag irodalmi készülékkel, maga is számottevő jelenség hazai útikönyveink irodalmában ; ehez még hozzájárúl a források tiszta világos volta, melyekből a szerző bőven merített, s ott a hol a forrás netalán tán zavaros volna, vizeit a helyes kii-