Századok – 1902

TÁRCZA - Szláv történeti szemle - Letopis Matice Srpske 779

tárcza. 783 16. Tomic Jovan : Kicsoda Gjemo Brdjanin, a szerb népdalok hose ? (IV. 133—135. 11.) Ez értekezés kísérlet a szerb hősi népénekek történeti alapjának kihámozására. Nehéz feladat, mert ezen énekeket csak 1826-ban kezdték gyűjteni, s az ősrégi, többnyire a megénekelt eseményekkel egykorú énekek időfolytán sokféle átalakuláson mentek keresztül. 17. Tomic Jovan: Vázlatok a zengi uszkokok történetéből. (V. 18—42. és VI. 29—54. 11.) E szerb menekültek Zengben és környékén 1597 óta nagy szerepet játszottak a török elleni harczokban. Az értekező csoportosítja a róluk eddig ismert adatokat s ezeket szerb forrásokból újakkal is bővíti. 18. Gavrilovic András: Nestorovic Uros István működéséről ; adalék a magyarországi szerbek müveltségtörténetéhez. (V. 49 — 60. 11.) Nestorovic életrajzát és a szerb kultura terén szerzett érdemeit Rajkovid György méltatta a Letopis egyik korábbi füzetében. Gavrilovic itt kéziratban maradt és a belgrádi nemzeti könyvtárban levő irodalmi munkáit ismerteti. 19. Radonic J. Ismertetés Smirnov orosz írónak »A délszlávok művelődéstörténetének vázlata« cz. munkájáról. (V. 94—101. 11.) 20. Radonic Jovan : Ismertetés Sisic Ferdonak »Hogyan lett Justinianus byzanczi császár szlávvá« cz. munkájáról. (V. 108—-111. 11.) Alemani Miklós 1623-ban kiadván Procopius anekdotáit, felemlíti, hogy Justinianus tanítója és életírója, Theophilos, azt állítja, hogy Justinianus szláv volt TJpravda néven ; apja Isztok, anyja Viljenica (Kelet és Tündér) szintén szlávok ; de Alemani nem mondja meg, hol akadt ezen életrajzra, melyet senki más nem ismert ; mindamellett állítása hitelre talált s Gibbon és Safarik is elfogadták. Az állítás valódiságát először Dobrovski, azután Jirecek s utánok mások is kétségbe vonták, de teljes alaptalansága akkor derült ki, mikor 1883-ban a római Barberinikönyvtárban napvilágra került az állítólagos Theophilos-féle életrajz, melyről kiderítették, hogy azt Marnavic Tomko János, a nagyravágyó boszniai czímzetes püspök, a XVII-ik század elején gyártotta. Sisic a Justinianus állítólagos szlávságát e felfedezés alapján czáfolja. A Marnavic-féle hamisítványt egész szövegében közli jegyzeteivel együtt. Azután közli a hamisító Marnavic életrajzát is, mihez az adatokat a sebenikói káptalan levéltárából merítette. Marnavic Tomko az ő ifjúságát Sebenikóban töltötte, hol utóbb kanonok is lett. E város történeti emlékei és Rómában folytatott tanulmányai történetírásra csábították. Czélja volt kimutatni, hogy a régi délszlávok dicsősége szoros kapcsolatban van " a katholicismussal. Ezért írta meg Justinianus császár életrajzát s mondja őt szlávnak minden alap nélkül. Hasonló czélzatú az illyr császárokról irt munkája is. Későbbi irataiban az a rög-