Századok – 1902

TÁRCZA - Békefi Remig: Szent István király intelmei 773

776 tárcza. a kinek feladata lett volna az Intelmek forrásainak kimutatása, de ezt nem tudta megtenni ; hiszen tudása ezen érdemben abban a kijelentésben merül ki, hogy az Institutio morum »többféle régi forrás fölhasználásával készült atyai intelmek foglalata.« II. Zoltvány úr így folytatja jegyzetét : »Gyöngébbek már B[ékefi]nek a frank királyok Capitularéival tett egybevetései, a melyek közt egyetlen-egy csattanós egyezés sem található.« 2

) Ezen sorokból azt értem, hogy Zoltvány csak akkor hinne a frank Capitularék forrás-természetében, ha valóságos plágiumot derítettem volna ki az Intelmek szerzőjére. Szerencsére ez nem sikerült. Mindamellett is az Intelmek és a Capitularék között részint a szavakban, részint a gondolatokban, részint a tárgyban és az egymásutánban annyi rokonság van, hogy a kettő közötti benső kapocs meglételét letagadni nem lehet. A rokonság igazolása végett hivatkozom szóbanforgó értekezésem párhuzamos helyei között különösen a következőkre: Századok, 1901. 933, 937, 942, 945, 946, 951, 955, 956, 960—962, 966 és 969. 11. Ezekről és a frank Capitularékról egyáltalában kimutattam, hogy bennök Szent István Intelmei több pontjának alapeszméjét és kifejezését megtalálhatjuk. Hiszen mintha csak Szent István Intelmeit olvasnók, a Capitularék is »első helyen emlegetik és írják elő a katholikus hitet, s megkövetelik, hogy ez élő legyen, vagyis cselekedetekben nyilvánuljon ; elmondják azután a keresztény vallás alaptanait, a királyok gondoskodását az egyház védelméről és tiszteletéről ; leírják a püspökök hivatását, a papságnak egyházi bíróság elé tartozását, a főemberek feladatát, a király bíráskodásának módját, az idegenek és jövevények szíves fogadását, az ősök és régibb királyok példájának követését s végűi királyi erényekűl megszabják az alázatosságot, az erkölcsi tisztaságot, az igazságosságot, a jámborságot, a könyörületességet, a türelmet és az ártatlanságot.« 3) Ennyi hasonlóság láttára még a legszigorúbb mértékkel dolgozó szakember is meghajol. S ez ennek nem is esik nehezére, mert tudja, hogy az intelmek (admonitio) a frank birodalomban is szokásosak voltak. Majd az uralkodók szóltak ilyen intelmekben utódaikhoz és alattvalóikhoz ; majd az ő képviselőik (missi dominici) urok nevében ; sőt még az alattvalók is készítettek intelmeket az uralkodó részére. Az intelem tehát, mint eszme, nem volt líj Szent István király Intelmeinek szerzője előtt. Egészen természetes tehát, hogy az Intelmekhez való tartalmat és főbb szempontokat az előtte ismeretes Intelmekből és Capitularékból vette át. A pannonhalmi fó'apátság története, I. 399. 1. s) U. o. 400. 1. s) Századok, 1901. 977. 1.