Századok – 1902
Történeti irodalom - Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt. Ism. Illés József 69
71 TÖRTÉNETI IRODALOM. lek jogi vitáiból kell kihalászni. így nemcsak a jogtörténész tekintheti alapvetőnek Hajnik nagy munkáját, hanem a történet bármely ágával foglalkozó is. Nézzük mindenekelőtt közelebbről, hova vezetnek el Hajnik kutatásai s minők az eredmények, a melyekre szükségünk van mindnyájunknak, kik a magyar társadalmi és állami élet múltjával foglalkozunk. Az egész mű négy nagy részre oszlik. Az 1. rész a bírósági szervezettel foglalkozik, a II IV. részek a tulajdonképeni perjogot adják elő. A bírósági szervezet tárgyalását egy annak egész középkori fejlődését világosan összefoglaló kép előzi meg. Szükséges ez a bevezetés, hogy a fejlődés dynamikus szempontja kellőképen érvényesülhessen, mert a többi részeknél a rendek, társadalmi osztályok és külön területek bíróságainak feltüntetésében már inkább a statikai szempont az uralkodó. A magyar bírói szervezet legrégibb csíráinak kutatásánál Hajnik tartózkodik attól, hogy az u. n. ősi szervezet nagyon problematikus eredetiségeivel hosszasabban foglalkozzék. Művének előszavában már jelzi, hogy az okleveles adatok positiv talaján akar maradni s ép ezért, mivel perjogi, sőt mondhatnánk, általában jogi tartalmú okiratok sűriiebben csak a XIII. századtól, illetőleg a tatárjárástól innen állanak rendelkezésünkre, kiválóképen a XIII. századtól kezdve írja le perjogi állapotainkat. Röviden végez tehát a gyulák és harkák szereplésével, némileg bővebben tárgyalja a királybírák, vagyis királyi billogok és a zsinati törvényszékek működését, mert itt már megbízható adatok szolgáltatnak alkalmat a komolyan megtehető következtetésekre. A XIII. századnál kezdődik a fejlődés beható s részletes ismertetése. Az ekkor beálló nagy rendi változások előkészítik az igazságszolgáltatás nagy átalakulását is, mely a vegyes házakbeli királyok uralkodása alatt a nemesség bíráskodásának a királyi kúriában való öszpontosításával s annak királyivá és országossá válásával megy végbe ; a megye, város, földesúr és kisebb fokon a földesúri községek pedig az ország rendes vidéki bíróságai lesznek. A fejlődés áttekintése után következik az egyes bírósági szervek részletes feltüntetése. A királyi kúria és bíróságainak egymáshoz való viszonya, a kúriában megalakuló bíróságok működése rendkívül érdekes képben tárúl elénk. Különösen tanulságos, hogy a király személyes bíráskodása hogyan teremti meg az őt helyettesítő külön szervezeteket s hogyan szorúl a fejlődés folyamán mindjobban háttérbe; az országbíró praesentia regia-ját hogy váltja fel a kanczellár specialis prae-
