Századok – 1902
Értekezések - PÓR ANTAL: A négy Miklós - II. bef. közl. 716
726 PÓR ANTAL. ténységben, hogy Isten a magyar királynak hosszú életet, gyermekeket, nagy családot és győzedelmet adjon. Végftl Vásári Miklósnak is kijárt az elismerés, a miért Nagy Lajos király a római egyháznak segítséget küldött, a mit kivált az érseknek tudott be érdemül a pápa.1 ) Tehát miután főemberei Nagy Lajos királyt rávették, hogy Dalmáczia visszafoglalása végett a hatalmas velenczei köztársaság ellen hadat járasson, viszont részükről is megtettek mindent, hogy a hadjárat sikerét biztosítsák. A hadi tervet így eszelték ki : Velenczét, a várost magát fenyegetik, és pedig, minthogy tengeri erővel nem rendelkeznek, a Terrafermát foglalják el, és Trevisót mint Velenczéhez legközelebb fekvő erősített várost megostromolják, melyet ha sikerül elfoglalniok, a lagunákon át Velenczét is megközelíthetik. Ezen kívül elégséges hadi erőt hagynak Dalmácziában Csúzi János dalmát és horvát bán parancsa alatt, hogy az elégületlen dalmát városokat : Zárát, Spalatót, Traut, Sebenikót stb. lázadásra biztassa, segítse és elfoglalja. E terv bevált. A Terra-fermán működő magyar sereg ezt erősségeivel együtt nagyrészint hatalmába kerítette. Trevisót ugyan elfoglalnia nem sikerült, de ostroma annyira lekötötte Velencze figyelmét, hogy a dalmát városokat szinte szeme elől tévesztette, azok pedig föllázadván, a velenczei uralmat levetették és Nagy Lajos királynak meghódoltak. Vásári Miklós érsek nem elégedett meg azzal, hogy tekintélyes zászlóaljat állított ki a királyi hadakhoz öcscse, mokban miséztek, összefogja és megbüntetés végett a püspökhöz küldje. A püspök át is adott a főesperesnek némely ilyen papokról szóló névjegyzéket. —- Egyházi látogatása közben talált a főesperes egy ilyen a püspök által megnevezett papot, ki tilalmas templomban egyházi tilalom alatt álló népnek misézett. Ezt elfogta, de három nap múlva biztosítékul zálogot vévén tőle, a püspökhöz küldötte. A pap azonban a helyett, hogy a püspöknél jelentkezett volna, valamely világi gyülekezetbe menekült, ott panaszt emelt a főesperes ellen, s hogy tőle a zálogot elvegyék, arra izgatott. A főesperes megtudván a pap e gonoszságát s észbe vévén, hogy ekként, ha a világiak pártfogása kikéretik, az egyházi törvénykezés lassankint elgyarlódik, újra elfogatta a papot, és mivel azzal gyanúsították, hogy könyvet is lopott, hogy a könyv megkerüljön, megkínoztatni rendelte. A kínzó szolgák pedig túlhajtván buzgalmukat, a pap kezét véresre sebezték, lábát békóba verték, minek következtében lába egyik körmét a hideg miatt elvesztette. Ez okon a főesperes kérte a pápát, hogy segítsen rajta. Mire VI. Kelemen pápa meghagyta az erdélyi püspöknek, hogy István főesperest a kiiktatás, illetőleg a szabálytalanság alól oldja föl s reá belátása szerint üdvös peletenczét szabjon. (Theiner : Monum. Hung. I. 062.) ') Theiner id. m. II. 22—27. 30. — Áldásy : Kegesták. Történelmi Jár, 1895. 82. 1. 227 és köv. számok.
