Századok – 1902

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: János király és a római szent-szék - I. közl. 697

706 fraknói vilmos. Csak november havában volt képes a pápa a császáriakkal egyezséget kötni ; de nem maradt székhelyén, hanem titkon Viterbóba menekült, a hol a következő (1528) évet is töltötte. Egyrészről У. Károly császár és Ferdinánd király mindent megtettek, hogy őt megengeszteljék és szorosan magukhoz csatolják ; másrészről Francziaország és Anglia királyai arra serkentették, hogy a szenvedett sérelmekért álljon bosszút és velők egyesülve szabadítsa föl Olaszországot a német uralom alól. E közben János király az ország egész területéről kiszoríttatván, Lengyelországba vonult. Innen május 21-ikén a pápához intézett levelében részvétét fejezte ki a méltatlanságok fölött, a melyeket ki kellett állania, örömét szerencsés megszabadulása fölött. Kéri, esdje le ő rá Isten áldását, hogy miként társa volt a szenvedésben, részese lehessen a vigasztalásban is ; egyúttal eszközölje ki a franczia királynál és az olaszországi hatalmasságoknál, hogy neki pénz-segélyt küldjenek. Jelezi, hogy nekik, lekötve Ferdinánd haderejét, jelentékeny szolgálatokat tehet. »A ki ismeri — úgymond — azt a természetes és igazi gyűlöletet, a mit a magyar nemzet az osztrák ház iránt mindenkor táplált«, nem kételkedhetik abban, hogy a magyarok sohasem fogadják el Ferdinándot királyűl. О a maga részéről kész megtenni azt, a mire uralkodó még sohasem szánta el magát, s jogigényeit a lengyel király vagy bármely más pártatlan fejedelem bírói ítélete alá bocsátja. Azonban Ferdinánd erre nem hajlandó, a mint hogy határtalan hatalomvágytól elszédítve, az egyezség létrehozására czélzó ajánlatokat visszautasította; a miért is ő rá fog a következményekért a felelősség háromolni.1) A »következmények« alatt azt az elhatározását érti, hogy a török császárhoz fordul segítségért. A pápa, noha most már a saját helyzetében és a magyarországi állapotokban beállott fordulat hatása alatt Ferdinánd-János királynak ugyanekkor (augusztus 16-ikán) írt egyik bérvénye, a melyben két lengyel püspök részére magyarországi egyházi javadalmakból évdíj utalványozásáért folyamodik. Acta Tomiciana, IX. 253. ') Ugyanakkor írt a bíbornoki collegiumhoz is, melyet fölkért, hogy ügyét támogassa a pápánál. Iheiner : Mon. Slav. I. 599, 600.