Századok – 1902

TÁRCZA - Szláv történeti szemle - Mittheilungen der Ševčenko-Gesellschaft der Wissenschaften in Lemberg - 688

ч tárcza. 689 adatokat. — Kmit György a lembergi görög katholikus papi seminarium helyzetét és magatartását ismerteti 1848-ban. Ez ismer­tetésből kitűnik, hogy a hangulat és a szabadságért való lelkese­dés a forradalmi korszakban épen olyan volt ott. mint a mi római és görög katholikus (eperjesi és ungvári) seminariumainkban. — A füzetnek majdnem háromnegyed részét tölti be Wercliratskyj János tanulmánya a magyarországi kis-oroszok (ruthének) diale­ktusairól. Ugyanolyan közvetlen megfigyelésen alapuló tanulmány, mint a Hnatiuké, de egyszersmind ugyanazokkal a tévedésekkel teljes. Miután hosszas tanulmányát még folytatni fogja, érdemle­gesebben majd Hnatiuk dolgozatával együtt szólunk hozzá fejtege­téseihez. — Hrusevskyj Mihály ismerteti még Kondakovnak ó-ruthén művészettörténeti kutatásait. A 41-ik számban ismét Hrusevskyj Mihály, a Halics és Lodoméria történetére vonatkozó krónikák chronologiájával foglal­kozik. -— Franko Iván folytatja tanulmányát a kárpátalji oro­szok XVII—XVIII. századi irodalmáról. Tartalmasabb a 42-ik szám, melyben Kopac Iván tárgyalja kritikailag az úgynevezett thukydidesi archaeologiát, Zubrickyj Mihály pedig а XVIII. század végétől а XIX. század közepéig tartott galicziai újonezozásokról mond el érdekes dolgokat. — Hnatiuk Vladimir a magyarországi kis-oroszokról (ruthénekről), nevezetesen arról a kérdésről értekezik, hogy meddig terjed a ruthénség a tótság körében ? s ott a hol a két nép összekeveredett, a rutllén vagy a tót elnevezés helyes-e ? Tanulmánya végén arra az eredményre jut, hogy a tiszta tótok azok, a kik magukat slovaci néven nevezik, míg ellenben azok, a kiket slovenci név alatt emlegetnek, csak ruthénekből lettek tótokká s ezeket a nemzeti­ségi beosztásnál igazság szerint a ruthénekhez kellene számítani. A 43-ik szám kevésbbé érdekes tartalommal jelent meg. A czikkek sorozatát Stesenko János nyitja meg, a ki Storozenko Elek műveiről értekezik. Ez az értekezés is egyike azon dolgo­zatoknak, melyek az 1899-iki kievi congressusra készültek, de a melyeket az orosz kormány nem engedett előadni. Az értekező a legkiválóbb ukrajnai kis-orosz történelmi belletristának és ethuo­graphusnak mondja Storozenkot, de nem sok igazsággal, mert Storozenko látóköre és nevének híre nem terjedt túl Galiczia hatá­rán. — Érdekesebb a Studinski Cyrill közleménye, ki Zubrickyj Dienes lembergi főtörvényszéki orosz tolmácsnak levelezéseit adja közre. Zubrickyj 1840 — 1853-ig számos kortársával levelezett, kik a szláv kérdéssel foglalkoztak. Érdekes dolog és a történettudo­mány önzetlen szolgálatáról tesz tanúbizonyságot, hogy épen a Sevcenko-társaság közlönye, а Записки, teszi közzé egyik leg­nagyobb ellenfelének az akkoriban keletkezett orosz irodalmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom