Századok – 1902
Értekezések - THÚRY JÓZSEF: Igazság vagy tévedés? (IV.) 642
«52 igazság yag y tévedés ? ságból jriegtámadta a szultán állását, a középpontot. S midőn eleste után a keresztyén sereg futni akart, Hunyadi nem engedte szétszóródni, hanem megállította, sőt újra megtámadta a török hadat, s csak akkor futott meg, mikor az előbb szétvert török csapatok visszatértek s látta, hogy a túlnyomó erő ellen hiába küzdene.1) Lutfi pasa egészen az 1486-iki Névtelennel egyezőleg adja elő a dolgot. Az 1545-iki Névtelen is ezt írja: A magyarság megfutamította az anatóliai és rumeliai hadosztályt, űzőbe vette és kifosztotta. Ekkor a magyar király elbizakodottságában a szultán állására rohant. Miután a fejét levágták és lándzsára tűzve mutogatták, az előbb szétfutott török csapatok mind visszatértek. Látván ezt a keresztyén sereg, ekkor azután megfutamodott Hunyadival.2 ) Szeádeddin-uél így olvassuk : A keresztyén sereg megfutamította a török hadsereg két szárnyát, úgy hogy a szultán mellett a testőrökön és öreg bégeken kívül más nem maradt. Ekkor az elbizakodott király megtámadta a szultán táborát. Eleste után Hunyadi nem akarta engedni, hogy a keresztyén sereg megfusson, hanem inkább a harcz megújítására buzdította. De midőn az előbb szétvert török csapatok visszaérkeztek a szultán mellé, akkor azután megfutott Hunyadi a seregével.3 ) Ahmed Vefik tankönyvéből is úgy tanítják a török iskolákban, hogy miután a magyar király feje lándzsára tűzve körűihordoztatott, Hunyadi akkor futott meg a csatatérről »kétségbeesetten.« *) Végre még egy, török részről eredő tudósítást akarok fölemlíteni röviden, t. i. azt, a mely Bonfininál olvasható (Decas III. Liber VI.) s melyet ő ezekkel a szavakkal vezet be: »Haud ingratum fore existimamus, si — ut res verius enarretur — Turcarum quoque testimonia subjecerimus«, és ezzel végez:*»Is fuit hujusce belli exitus, ut a Turcis nonnullis audivimus.« Eme tudósítás szerint ezeket olvassuk Ulászló király és Hunyadi János viselkedéséről : A király környezetében »alii, fugatis Basseis, ne rex victoriae expers videretur, adoriendum Turcarum regem esse censebant, nonnulli dissuadebant... Rex gloriae cupidus, ut veluti duces cum ducibus. ita rex cum rege congrederetur, morae impatiens, quadrato in Amurathem agmine contendit... Rex juvenili tractus audacia, vix cum equitibus septuaginta ... in castra prosiluit . . .« Midőn azután a magyarok megpillantották a király fejét a lándzsa hegyén, megfutottak, de a szultán nem engedte üldözni őket, féltvén veszél) Török történetírók, I. köt. 22. 1. s) A birtokomban levő kézirati példány 40—47. levelein. •j Török történetírók, T. köt. 142—144. 11. ') Id. m. 53. 1.
