Századok – 1902

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Igazság vagy tévedés? (II.) 635

637 IGAZSÁG yAG Y TÉVEDÉS ? Hasonlóképen ellentmondók magyarázatai az augusztus 4-iki nyilatkozatnak azon részéről, melyben a békekötés megerősítésére »tett vagy teendő esküről« van szó. »Ebből — úgymond — legföljebb azt lehet következtetni, hogy néhány békeföltételre esküt tehettek a török követek.« Egy más helyen pedig így szól : »A király egyrészt a despota esküjére ezéloz, másrészt talán arra gondol, hogy talán a jövőben maga is hozzájárulhat a békekötéshez.« Ezen utolsó föltevés Ulászló király emlékezetére még sérelmesebb, mint az a vád, a mely ellen Prochaska meg akarja védeni. A jellemgyengeség legmagasabb fokát és az erkölcsi érzék teljes hiányát jelezné a királynak az az eljárása, ha abban a pillanatban, a mikor a háború megindítását esküvel igéri, arra gondolna, hogy mégis az érvénytelennek nyilvánított békekötéshez hozzájárúl. Ezek az ellenmondások az apologiát ad absurdum vezetik, és világosan mutatják, hogy a szerző magyarázatai erőltetettek, természetellenesek és a történeti kritika szabályaival ellenkeznek. Igaz ugyan, hogy a király augusztus 4-iki nyilatkozatában és szeptember 22-iki levelében nem mondja világosan, hogy a békét a törökökkel ő kötötte meg ; azonban a mikor egy uralkodó az ő állama és egy másik uralkodó között létesült békekötésről beszél : lehetetlen föltenni, hogy ezt a békét nem ő kötötte meg. Ha azt az ő tudta és hozzájárulása nélkül más kötötte volna meg, erről szükségkép világosan szól vala. Ehez az érveléshez, különösen az augusztus 4-iki nyilatkozat tekintetében, a legcsekélyebb kétség sem férhet. A király ugyanis határozottan állítja, hogy Murád szultán követei »az ö színe előtt jelentek meg és neki terjesztették elő békeajánlatukat.« így tehát a neki tett békeajánlatot csak ő fogadhatta el. A szeptember 22-én kelt levélben, mikor sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy a törökök a velők megkötött békét nem tartották meg : ezzel világosan elismeri, hogy a béke az ő óhajtására, az ő hozzájárulásával jött létre. Végre láttuk, hogy a lengyel rendek augusztus 26-án királyukhoz írt válasziratukban határozottan mondják, hogy ő kötötte meg a törökökkel a békét. Érthetetlen ezek után Prochaska következő kijelentése : »Tudósításaink nincsenek arról, hogy mi módon szakította meg a király a tudtán kívül megindított alkudozásokat ; ellenkezőleg valamennyi egykorú forrás azt látszik bizonyítani, hogy a király valójában megkötötte a békét .... de tudjuk, hogy ez nem történt meg és a despotának minden fáradozása meghiusult.« Azon közvetlen bizonyítékok mellett, a melyek igazolják, hogy Szegeden Ulászló király Murád szultánnal békét kötött,