Századok – 1902

Értekezések - RÁCZ LAJOS: Igazság vagy tévedés? (I.) 631

632 IGAZSÁG yAG Y TÉVEDÉS ? Vilmos »A Hunyadiak és Jagellók kora« és Hónai Horváth Jenő »Magyar hadi krónika« cz. művét s látom, hogy nekem adnak igazat. Fölnyitom Thúry József »Török történetírók« cz. munkáját, személyesen is informatiót kérek tőle — s ő is csak megerősít tudásomban. Adataiból kitűnik, hogy a törökök igenis tudtak róla s máig úgy tanítják iskoláikban, hogy Ulászló béke- és szerződés-szegést követett el a várnai ütközet előtt. Ekként fölfegyverkezve elhatároztam, hogy írok Brücknernek, hivatkozom loyalitására, igazságszeretetére, s kimutatva jóhiszeműleg elkövetett tévedéseit, fölkérem, hogy gondoskodjék azok helyreigazításáról. Megírtam Brückner tanárnak, hogy mit tart e kérdésekre nézve a magyar történetírás ; szószerint idéztem neki Fraknói és Horváth Jenő művéből az idevonatkozó részleteket ; idéztem Thúry kiadványából II. Mohammed szultánnak Karaman-oglu Ibrahim béghez és Sahrukh Mirzához küldött leveleit, illetőleg e leveleknek idevonatkozó pontjait ; 2) idéztem, Thúry szíves közlései alapján, Kantemir Demeter e kérdésre vonatkozó följegyzését és Ahmed Vefik máig is használt török történeti tankönyvének (Fezleke-i-tárikh-i-oszmáni) idevonatkozó részletét. Továbbá kimutattam, hogy a mi tudomásunk e tárgyról nem csupán a török történetírókon alapúi, mert állításainkat megerősítik más egykorú vagy közeikorú források is, mint Thuróczi (Chronica Hung. Pars IY. cap. 41.), Callimachus (Liber III.), Bonfini (Decas III. Lib. VI.), végűi Dukas és Chalk ok ondylas görök írók, kik mind határozottan azt írják, hogy a szultán 1444 nyarán Szegeden tíz évre békét kötött a magyarokkal és erre mind a két fél esküt tett. De még egy más adatának megczáfolására, illetőleg helyreigazítására is felhasználtam az alkalmat. Műve 360-ik lapján ugyanis ezt írja Brückner: »Miczkievic (az 1831-iki lengyel forradalom alkalmával) egy pillanatig sem ringatta magát tévedésben ... a magyarok kérkedő Ígéreteire (groszsprecherische Verheissungen) nézve.« — Kimutattam neki, hogy ezen Ítélete igazságtalan, mert a magyarok a legnagyobb részvéttel, a legmelegebb rokonszenvvel viseltettek a lengyelek ügye iránt ; a megyék egymásután írtak föl a királyhoz, hogy lépjen közbe a szerencsétlen ország fenmaradása érdekében ; de Magyarország szava akkor sem bírt súlylyal a külügyek intézésében. Felhoztam neki azt is, hogy a francziákról, kik pedig szították a forradalom kitörését, azonban egy szál katonával sem segítették a lengyeleket,3) nem látom könyvében a megfelelő kemény elitélést. 1) Fraknói id. m. 46—58. 11. A m. nemzet tört. Szerk. Szilágyi Sándor. IV. köt. — Horváth id. m. I. 265 — 273. 11. 2) Thúry id. m. I. 370 és köv. 11. 3) Marczali : A legújabb kor története, 96—97. 11.