Századok – 1902

TÁRCZA - Győry Tibor: Nagy Lajos király halálos betegsége 579

T ill GZ A. NAGY LAJOS KIRÁLY HALÁLOS BETEGSÉGE. Megjegyzésele Pór Antal ezikkéhez. ') Ezen érdekes kis tanulmány Nagy Lajos király halált okozó betegségét leprában, poklosságban állapítja meg. Legyen szabad e , conclusióhoz néhány szóval hozzászólanom. Bizonyos és nagyérdemű dolog, hogy Pór Antal nemcsak felvetette, hanem egy nagy lépéssel előre is — a megoldásig közel — vitte ezt a kérdést ; de egy kis lépéssel — szerény nézetem szerint — mégis túlment az egyelőre való megállapíthatóság határán. A konkrét adat, melyen következtetéseit tovább építette, De la Gazata Péter azon rövid feljegyzése, mely szerint Nagy Lajos »moritur post longam leprae infirmitatem.« A határt pedig ott és azzal lépte át az érdemes szerző, hogy a poklosságot a lepra synonymájának elfogadta. Tény az, hogy a modern nomenclatura szerint synonymák is, és tény az is, hogy a poklosságnak csak egy latin neve van : lepra. S a leprának intendált értelme is mindig poklosság volt. Azonban az újkori orvostörténeti kutatások kiderítették azt is, hogy nemcsak a laikusok, hanem a középkori orvosok is leprának diagnostisálták nemcsak a poklosságot, hanem minden hosszasan tartó, bőrtünetekkel járó bántalmat ; ilyformán a mily pontosan, synonym-szerűleg fedik egymást a fogalmak manapság, ép oly kevéssé mondható, hogy akkoriban fedték s hogy fedték a bár hiteles krónikás, de laikus De la Gazata feljegyzéseiben. Azt tartom tehát, hogy Nagy Lajos király betegsége nagyon sok valószínűséggel igazi, a szó szoros értelmében vett lepra lehetett; de minthogy — sajnos — a kórlefolyást, mely egyedül praecisálhatná a baj mivoltát, nem találjuk De la Gazatanál fejegyezve, ') Olv. Századok, 1902. 209 és köv. 11.