Századok – 1902

Értekezések - OLCHVÁRY ÖDÖN: A muhi csata - II. bef. közl. 505

a muhi csata. 515 czélt, mint az országot oda helyezni, a hol III. Béla király idejében volt.«1) Sajnos, hogy e jellemzés nem szól a hadvezérről. IV. Béla a muhi csata idejében javakorabeli férfi, Batu-khánnal egyidős, 35 éves vala. Katonai, hadvezéri tapasztalatait illetőleg tudjuk róla, hogy már ifjú korában részt vett atyja, II. Endre hadjárataiban. 1228-ban sereget vezetett Bolgárország ellen, hol a bolgárokat nyilt csatában megverte, de Bodont (Vidint) elfoglalni nem tudta. 1229-ben a halicsiak ellen viselt háborút, a kedvezőtlen időjárás miatt eleinte változó szerencsével, de utóbb eredménytelenül, sőt nagy veszteséggel vonult vissza Magyarországba. 1231-ben atyja és öcscse, Endre herczeg társaságában harczolt Halicsban és Volhyniában. 1233-ban atyjával nagy sereg élén Ausztriára tört Erigyes osztrák herczeg ellen, de a háborúból-semmi sem lett, — megbékéltek. 1235-ben atyja vezérlete alatt, öcscsével Kálmán herczeggel együtt újabb hadjáratra indult Erigyes ellen, azonban a háborúból most sem lett semmi, mert az osztrák herczeg békét vásárolt. Mint magyar király, trónralépte óta (1235) a mongolok betöréséig — hat éven át •— a béke műveinek szentelte életét. A bekövetkezett válságos időben — talán nem is lehetett máskép —- nem látjuk benne az erős akaratú uralkodót. A fegyelmetlen hadsereg élén úgy tűnik fel nekünk Béla királyunk, mint az a parancsnok, ki túlhajtott szigorúságából engedni kénytelen s a válság perczében elveszti befolyását alárendeltjeire, de népszerűtlensége megmarad. Érezhető volt, hogy a király a hadvezéri tisztet csak királyi méltóságánál fogva viseli. Alvezére, a különben vitéz Ugrón, büntetlenül megmutatta, hogyan lehet a legfőbb hadúrnak nem engedelmeskedni. A hadművelet nem a király akarata, de a túlerős politikai ellenpárt kívánsága szerint ment végbe. A hadseregben van ugyan a királynak véleménye, de szavának nincs meg a kellő nyomatéka. A muhi táborban »buzdítá övéit, hogy emberül tartsák magokat a harczban, saját kezével számos zászlót osztogatván az előkelőknek.« A magyarok azonban még soha sem látván ekkora haderőt együtt, el voltak bizakodva. Némelyek fitymálva beszéltek az ellenségről s a király gondosságát nevetségesnek tartották. Mások a kunok betöréseire emlékezve, veszélyt nem láttak, s akként vélekedének, hogy a tatárok is jöttek, pusztítottak, s J) Pauler Gyula kiváló tudósunk jellemzi így IV. Bélát. A m. nemzet tört. az Árpád-házi királyok alatt, II. 111. 1.