Századok – 1902

Értekezések - OLCHVÁRY ÖDÖN: A muhi csata - II. bef. közl. 505

512 0lchváry ödön. tömeggé zsúfolódott össze s milyen levegő környékezte a tábort, hol annyi ember és ló szorult egybe. Spalatói Tamás szerint »sátraik úgy össze valának zsúfolva s azok kötelei egymáshoz kötözve és összebonyolítva, hogy az út teljességgel be vala hálózva s nem lehetett a táborban járni-kelni, hanem mindnyájan mint valami bálóba valának szorulva.«1) A Sajó vize —• mint rendesen tavaszkor — nagy és iszapos vala; nem hitték, hogy a hídon kívül átkelhető, átgázolható legyen, azért csupán a hídhoz állítának őrséget. Rogerius szerint »ezer vitézt minden éjjel állítanak vala a sereg őrizetére.« Ez a főerőnek csak 1/вб része, miért is a hadsereg rendes biztosítására kevés lett volna s csakis a híd őrségéül tekintendő. Azonban Rogerius ezen szavaiból kitetszik az, liogy a magyar sereg több éjszakát töltött várakozó magatartásban a muhi pusztán.2) Ezen körülményt igazolja egyrészről a haderőnek még folytonos gyülekezése, másrészről a Sajó áradása, melyen egyik félnek okvetetlen át kell vala kelnie, hogy megütközhessenek. De ez, az egyetlen egy hídon az ellenség szeme láttára nem vala tanácsos. Talán utóbb az apadás bekövetkeztével a hídon és több gázlón egyidejűleg, rendezett sorokban támadólag átkelni, előnyösebb kilátást nyújtott. Hogy mindkét fél, a hidat birtokában tartva nem rombolta le, sőt őrködött felette, arra mutat, hogy mind a magyar, mind a tatár sereg támadni szándékozott. Európai hadaknál nem volt példátlan eset, hogy az ellenfelek huzamosabb időn át tétlenül farkas szemet néztek egymással. Föltehető, hogy IV. Béla a csata napját megelőzőleg 2—3 napot töltött a muhi táborban. Hogy csapatai messzire őrsöket toltak s hírszerző járőröket küldtek volna ki, vagy a folyót hosszában éjjel-nappal megfigyelték volna, arról történelmi adataink nem szólnak; de nem is szólhatnak, mert — az események végfejlődésétől eltekintve — a nyugateurópai hadaknál a lovagias hadviselési mód majdnem kizárta a pontos, biztosító és földerítő szolgálat szükségét ; így azután valószínű, hogy a tatárokkal szemben sem alkalmazták, úgy ') Szabó Károly : Tamás spalatói esperes História Salonita-jából a tatárjárás története, XXXVII. f. 62. 1. 3) »Tarnen mille milites omni nocte ad custodiam exercitus ponebantur« .... továbbá : »Tartari vadum invenientes longe ab exercitu una nocte unanimiter transierunt.« M. Florianus : Pontes Dom. IV. 65. 1. с. XXVIII. Ebből kitetszik, hogy az ellenséges hadseregek több éjt töltének egymás közelében.