Századok – 1902

TÁRCZA - Szláv történeti szemle - Vjesnik hrvatskoga archeološkoga društva 498

táecza. 499 pania libri IV« czímmel egy monographiát írt, melynek kéziratát Gregorovius is használta, de a Frangepánok eredetéről vallott nézeteit alaptalanoknak mondja. Az a régi krónika, melyre Panvinius hivatkozik, sem Muratori sem Simonsfeld-Monticoli gyűjteményében nincs meg. Azon állítás, hogy a római Frangepani család (Elizeus és három fia) 833-ban költözött el Rómából, már csak azért sem hihető, mert a Frangipaniak Rómában is csak 1014-ben tűnnek föl, hol ősük : Leo, qui vocatur Frajapane, ezen évben említtetik, és nevök Frangipani alakban csak 1150-ben fordúl elő először. Ekkor Rómában igen hatalmasak voltak és döntő szerepet játszottak a pápaság és császárság harczainak korában. -—- Klaic Leónak és utódainak részletes történetét és családfáját adja 1014 — 1153-ig. A horvát Frangepánok őse Dujmo (1118 —1153) mint velenczei hűbéres bírta Vegliát ; oka nem lett volna Rómából menekülni, mert a Frangepánok akkor ott hatalmuk fénykorát élték, és ha mégis onnan jött volna, Velencze nem adott volna neki hűbéri birtokot. A velenczei aranykönyvben a Frangepánok mint patríciusok először 1347-ben, és pedig nem mint benszülött, hanem mint külföldi aggregált patríciusok (forestieri) fordulnak elö. Herberstein János Albert zenggi kapitány 1639-iki jelentésében említi, hogy "Wion Arnold és Seyfrid János krónikások is a Frangepánok származását az Anniciusoktól »ex antiquis reipublicae Venetae monumentis« akarják bizonyítani. Ez azonban ép úgy, mint a vegliai grófok származása a római Frangepánoktól, merő képzelet, mit a Xll-ik században hatalmassá lett vegliai grófok vagy maguk terjesztettek vagy hízelgőik költöttek. 2. Brunsmid József: Colonia Aelia Mursa. (21—42. 11.) Eszék régi történetét a római korban tárgyalja és ismerteti az itt talált római régiségeket. 3. Laszowski Emil : Miklós bán 1346-ban nemességet adományoz. (71—77. 11.) Midőn 1346-ban Velencze Zárát ostromolta, Miklós bán a vitézségével kitűnt Mikafia Miklóst »in persona regia, maiestate et auctoritate eiusdem nobis concessa« nemessé tette. Ez az egyetlen ismert ilyen eset, mert nemességet kizárólag a király adományozott. E nemes-levelet 1353-ban megerősítette István szlavón herczeg, Nagy Lajos öcscse, és ugyanakkor kiterjesztette a bán által adományozott nemességet »auctoritate ducali« Mika másik fiára Gergelyre is, a mi szintén egyetlen eset arra, hogy szlavón herczeg nemességet adományozott. A két új nemes nemes-levelét 1355-ben ismét megerősítette István herczeg özvegye Margit, kinek oklevele magában foglalja az előbbiek szövegét és itt egész terjedelmében közöltetik. Mika utódai a Körös-megyei Raven és Crkvena birtokokat bírták s ezekben osztozkodtak. A raveni ág a XVI-ik század második felében kihalt.