Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - I. közl. 21

BEHEIM M1HÁIA" ÉLETE ÉS MŰVEI. 43 es im auslegen, was es beteüt ; da sprach ich, wann mir ewer genad sagt, als ich uor gesungen hon, wie ewer genad solch halten wolt, die also vngehorsam wem; da sprach er, er weit in vngenedig sein ; da sang ich im die ansslegung vnd hept sich also an.1) A példázat megfejtése a következő : »A király nem más mint Isten, kinek két birodalma van : egy az égben és egy a földön. Alattvalói közül Luczifer fellázadt ellene és sokakat táborába vont. Ezért Isten társaival együtt a poklok mélyére taszította. Kis idő múlva Isten a másik birodalmába a földre szállott alá. Itt is garázdálkodott a pártütő alattvaló. Ádámot és Évát és minden nemzetségöket a börtönbe hur­czolta, a hol ötezer évnél tovább sínlődtek. Ekkor Isten az ő tiát, Jézus Krisztust küldötte a földre, hogy alattvalóin segít­sen. Isten tia nagy, hatalmas sereget hozott magával, az apos­tolokat és vértanukat, kik életöket feláldozták a küzdelemben. A királyfi sem akart tétlen maradni, maga is a küzdők sorába lépett és magasan a keresztfán legyőzte az ellenséget és kiverte a birodalomból. Aztán rohammal bevette a pokol tornáczát és Ádámot és Évát ivadékaikkal együtt megszabadította a halál békóiból. Visszatérvén pedig a földre, szent Pétert hely­tartójává tette és székhelyűi Kómát jelölte ki számára. Meg­mondá neki, hogyő Péter és hogy őreá építi anyaszentegyházát; még a mennyei birodalom kulcsait is rábízta, és a mit megköt a földön, az meg van kötve a mennyekben is, és a mit felold, az fel van oldva a mennyekben is. Mint Máténál olvassuk, még egyebet is mondott az Ur Simon Péternek, így : ha megtudja, hogy testvére ellene vétkezett, menjen el egymagában hozzá, büntesse meg, és ha meghallgatja, visszanyerte testvérét. Ha azonban nem fogad neki szót, vegyen maga mellé még egy vagy két embert tanukul, és ha akkor sem engedelmeskedik, jelentse az egyháznak. Ha pedig az egyház szavára sem hall­gat, jelentse ki őt nyilvános bűnösnek, mintegy pogánynak. Ezzel pedig Isten tudtunkra adta, hogy az egyháznak engedelmességgel tartozunk, és a kik nem engedelmeskednek Kómának és a pápának, azok a pártütők, kikről a példáza tban szó volt. Ide tartoznak az eretnekek, a zsidók, a pogányok, a törökök, a tatárok és mindazok, kik nem akarják magokat Rómának alávetni. Az ilyenek lázadók, kik az isteni rendel­kezés ellen törnek. A ki megfogadja az ő szavát, az Jézus Krisztus testének tagja, de a ki ellene és az egyház ellen pártot üt, azt elmetszi az ő testéből és elveti örökre. J) Cod. pal. germ. 312, 216a- és köv. 11. másolataim között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom