Századok – 1902

Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez - IV. bef. közl. 428

forrástanulmányok. 443 1356 deczember 2-iki megbízó-levelét;1

) igaz, hogy Ljubié ezenkívül még egy e követségről szóló okiratot közöl.2

) Jóllehet tehát Ljubic gyűjteményének ismerete nélkül is el lehet dönteni, hogy nem Petrarca mondotta azon beszédet, Pór Antal is elfogadta Wenzel nézetét,3) melyet azonban részben félreértett. Wenzel nyilvánvalóan az 1356 deczember ében Velenczéből induló követségre gondol, —- t. i. hogy ennek lett volna tagja Petrarca, — a midőn is a beszédben említett két velenczei nemes, Contarini és Falieri tényleg követ. Pór Antal ellenben àz 1356-iki áprilisi követségre gondol, midőn nem küldtek Lajoshoz három személyből álló követséget, — pedig a beszédből következik, hogy az alkalommal, mikor e beszédet elmondták, hárman voltak, — és nem is a beszédben említett Contarini és Palieri, hanem Grimani és Cornaro a követek, a mint az Wenzel gyűjteményéből is látható.4) Tehát semmi nyom sem mutat arra, hogy a Propositum Petrarcától származnék, nemhogy a Benintendi szerzősége mellett fölhozott érveket meg lehetne dönteni. Ha végkép lemondunk is arról, hogy a Lajos hatalmát magasztaló beszédet Petrarca mondta volna, nem vonunk le semmit Nagy Lajos dicsőségéből, a ki nem szőrűi arra, hogy hízelgő humanisták szavaiból tanuljuk meg jelentőségét. De semmiesetre sem szabad a nagy király jellemzésénél e beszédre, mint Petrarca beszédére hivatkozni, mert különben könnyen azon gyanúba keveredhetünk, hogy Nagy Lajos jelentőségét csak falsumokkal tudjuk illusztrálni. BAUMGARTEN FERENCZ. ') Mon. Slav. Merid. V. Függelék, LX. 30:5—306. 1. s) Mon. Slav. Merid. V. LXIV. 3) Nagy Lajos, 300. 1. 2. jegyz. 4) Anjoukori Dipl. Emi. II. 407. 1.