Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - I. közl. 21

BEHEIM MIHÁLY ÉLETE ÉS MÜVEI. 2 37 becsületesen rászolgáltak tetteikkel. Valóban lia vége szakadna a viszálykodásnak a cseli birodalomban, László király (mein herer küng Lassla) legyőzhetné velők az egész világot, mint Nagy Sándor az ő görög seregével. Gyalázat a pártoskodásra, mely ily derék népet megront! Jaj a visszavonásnak! Bűnhődjenek érte azok, kik előidézték és annyi becsületes embert félrevezettek. Ti nemes csehek, becsüljétek meg ősi neveteket, hozzatok egyetértést birodalmatokba, és dicsőség lesz osztályrészetek! György (Giersigk), Konstadt és Podjebrad nemes ura, ha már kormányzója vagy ennek a birodalomnak és annyi jót miveltél az ifjú László királylyal, törekedjél még nagyobb dicsőségre és hozz békét az országba, akkor magasztaltatni fogsz az egész kereszténységben.« Ez az egyetlen költemény, melyben Beheim tisztán a magyarok jellemzésével — persze az ő álláspontjából — foglalkozik, de azért közvetve vagy közvetlenül szól rólunk minden alább tárgyalandó énekében, főként és leghatározottabban a a bécsiekről szóló krónikában.1

) Mint látjuk, ebből a költeményből igen meleg rokonszenv szólal meg a csehek és különösen Podjebrad György iránt, kiről a bécsiekről szóló krónikában is jóindulattal emlékezik meg;2

) de azért, mint a katholikus egyház és római szentszék buzgó híve, már erősen és szemrehányólag czéloz a csehek eretnekségére, a mi azután később annyi kellemetlenséget okozott neki. Belieim fölfogása ebben a tekintetben is teljesen egyezett V. László vallásos meggyőződésével, és az erősebb, gyalázkodó hangot is, melyet Beheim később használt, szerette volna, de környezete hatása alatt nem volt szabad helyeselnie. Még egy másik költeményében is — czíme : von peliam3

) — hasonló elismeréssel és magasztalással szól Beheim a csehek jó erkölcseiről, egyetértéséről, vitézségéről és erejéről, de ebben már erős gúny is jut kifejezésre.4

) Innentől mindig hevesebben az összefüggésből, és tekintve a költő ingadozó, pongyola és nem ritkán helytelen nyelvhasználatát, nyilvánvaló, hogy jelen idő értendő rajta. Hisz az egész éneken keresztül második személyben szólítja meg V. Lászlót, és mindig mint élőről és mint uráról beszél róla. Életrajzi följegyzésében pedig határozottan mondja, hogy csak Czillei halála után lépett László király szolgálatába. Tehát mint a király szolgája máskor nem, csak 1457 őszén tartózkodhatott Prágában. L. alább. г) V. ö. Karajan id. m. 147 és köv. 11. és még többször. Bizonyára azért e nagy dicséret, mert Podjebrad Albert herczeg ellen a császár segítségére sietett. 3) Cod. pal. germ. 312, 165ь- másolataim között. 4) Ezt nem tudom szabatosan visszaadni, mert másolatomba, úgy látszik, több hiba csúszott.