Századok – 1902

Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez - IV. bef. közl. 428

432 BAUMGARTEN FERENCZ. ea enteis vexilhm, quod et ipsa gratiose contulit.«1) Ez is összevág azzal, a rait а beszéd keletkezése idejéről mondtunk. Velencze а fegyverszünet idejét csakugyan arra használta fel, hogy Lajossal a végleges béke megkötése érdekében tárgyaljon. 1356 nov. 24-én a velenczei tanács elhatározta, hogy két követet küld Lajoshoz Magyarox-szágba s melléjük adja kanczellárját, Benintendi de' Ravagnanit. A követi tisztségre meg választattak Andrea Contarini és Micliaele Falieri.'2) Deczember 2-án a tanács részletesen kifejti, hogy követei mily feltételek alatt köthetik meg a békét.3

) Deczember 3-án pedig a dogé ünnepélyesen megbízza a békealkudozások vezetésével a két említett nobilet és a bölcs, körültekintő férfit. Benintendi de' Ravagnani kanczellárt.4

) E követek kíséretében ment Lajoshoz Péter pattii püspök apostoli nuntius is. A velenczei köztársaság joggal nagy reményeket fűzhetett e lánglelkű és lángszavú carmelita szerzetes közreműködéséhez. Hiszen neki volt főérdeme az 1356-iki fegyverszünet megkötésében. 1356 szept. 20-án érkezett meg Velenczébe s már 1356 szept. 28-án Lajosnál volt Zágrábban. Az ő rábeszélésére hajlott Lajos a fegyverszünetre, melyet mindjárt, mielőtt még a dogé végleg beleegyezett volna, ki is hirdetett,.6) November 10-én ismét visszasietett Velenczébe,6

) hol november 15-én a dogét is a fegyverszünet elfogadására bírta volt.7

) A pattii püspök, igazi nevén Pierre Thomas, életét a ') Petrarcae Opera Omnia. Tom. II. ИЗО. 1. 2) Mon. Slav. Merid. V. 302—303. 1. 3) Mon. Slav. Merid. V. 303—306. 1. *) Mon. Slav. Merid. У. 307—309. 1. A régibb velenczei historikusok közt e követségről csak Sabellico emlékszik meg. (Históriáé rerum Venetiarum ab urbe condita libri XXXIII. Decas II. lib. 4.) Minthogy Lajos hadjárata elbeszélésében majdnem szóról szóra Laurentius de Monacit követi, ez pedig e követségről nem szól, az adatot valószínűleg az okiratokból vette. (Laurentius de Monaci Chronicon 110—111. 1.) Sanudo pedig (Vitae ducum. Muratori XXII. 642.), ki e követséget szintén felemlíti, ez adatot nyilvánvalóan Sabellicotól vette, kire ismételten hivatkozik, s innen vehette ez adatot azután Cappelletti (Storia della Kepubblica Veneta. IV. köt. 331. 1.), mert az okiratokra nem hivatkozik. Ujabban Caroldo kiadatlan krónikájának VIII-ik könyvében e követségről szóló értesítésre akadtam. Caroldo elbeszélése, melyre bővebben nem térhetek ki, megerősíti azt, a mit a régebben ismeretes források összevetése alapján e követségről és előzményeiről elmondtam. 6) Mon. Slav. Merid. V. 293. 1. e) Mon. Slav. Merid. V. 302. 1. ') Mon. Slav. Merid. V. 300. 1.