Századok – 1902

TÁRCZA - Vegyes közlések - Katona Lajos székfoglaló értekezése Temesvári Pelbárt példáiról 393

TÁRCZA . 393 Nem voltam tehát abhaii a helyzetben, hogy a czímet önhatalmúlag megváltoztassam s más czímet, pl. »Archiv der Stadt Hermannstadt und der sächsischen Universität« használjak, hanem inkább kötelezve voltam, a hivatalosan megállapított és hivatalos használatban lévő czímmel : »Archiv der Stadt Hermannstadt und der sächsischen Nation« élni. Nagy-Szeben, 1902. márcz. 23. ZIMMERMANN FERENCZ levéltárnok. II. Meggyőződvén arról, hogy az 5108/1892. sz. belügyminiszteri rendelettel jóváhagyott egyezségben a levéltár csakugyan »Archiv der Stadt Hermannstadt und der sächsischen Nation« név alatt említtetik, ezzel Zimmermann Ferenez úr eljárását megmagyarázva látom, de nem ismerhetem el helyesnek magát a hivatalos elnevezést, akár a levéltár tulajdonosára, akár annak anyagára vonatkozzék is. A levéltár tulajdonosai ugyanis jelenleg Nagy-Szeben város és a szász egyetem ; a szász nemzet-nek mint ilyennek külön levéltára — tudtommal — sohasem volt. De nem felel meg a hivatalos elnevezés a levéltár tartalmának sem, mert a levéltár a Nagy-Szeben várost és az egész szász nemzetet illető iratokon kívül egyéb anyagot is foglal magában, mint pl. Szeben-széknek, a II. József alatt rövid ideig fennállott Szeben-megyének stb. iratait, melyeket a levéltár czíme nem ölel fel. A helyes czím, véleményem szerint, csak »Archiv der Stadt Hermannstadt und der sächsischen Universität« lehet. Budapest, 1902. ápr. 1. DÖRY FERENCZ. VEGYES KÖZLÉSEK. — A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA első osztályának febr. 3-án tartott ülése alkalmával Katona Lajos levelező tag foglalt széket »Temesvári Pelbárt példái« czímű tanulmányával. Azokat a morális tartalmú, bár sokszor épen morális szempontból nem a legfinomabb ízlésű elbeszéléseket (példákat) magyarázta, melyeket Mátyás és II. Ulászló királyok korának híres népszónoka predikáczióiba szőtt. Ez elbeszélésekben Pelbárt igen sok világszerte ismert mesét, mondát, komoly és tréfás, de mindig jellemző, nem ritkán költői értékű apróságot hordott össze különféle forrásokból, s így az összehasonlító irodalomtörténetnek valóban becses anyagát hagyta reánk bennök. Vannak elbeszélései, melyekben az eredeti, legrégibb variansokat találjuk s a melyekről kimutatható, hogy az ő predikáczióiból kerültek a nyugati irodalomba, mint