Századok – 1902

TÁRCZA - A. D.: Franczia támadás II. Rákóczi Ferencz emléke ellen 387

T Á R С Z A. FRANCZIA TÁMADÁS II. RÁKÓCZI FERENCZ EMLÉKE ELLEN. Csak most olvashattuk a Revue des Questions historiques 1901 évi április-havi számát, mely Lefaivre Albert úrnak »L'insurrection magyare sous François II. Bagoczy, 1703—1711« czímű hosszadalmas tanulmányát közli. Lefaivre úr éktelenül haragszik a magyarokra, de különösen II. Rákóczi Ferenczre és magyar kortársaira. Haragja különböző forrásokból táplálkozik. Lefaivre úr először is legitimista, tehát nem szereti a forradalmakat és vezetőiket. Neki hiában írta Mommsen azt, hogy a történelemben nem érvényes a felségárulást sújtó paragraphus. — Lefaivre úr továbbá Slavophil. Azt akarja bebizonyítani, hogy II. Rákóczi Ferencz korában a magyarországi nemzetiségek védelmezték a szabadság ügyét, midőn a császári zászlók alatt küzdöttek, s nem a magyarok, mint a hogy a liberális iskola mondja. » Czáfolhatatlanúl bebizonyítottam, — így kiált fel Lefaivre úr elmélkedései végén — hogy nem volt még felkelés, melynek sérelmei oly alaptalanok lettek volna, mint a Rákócziéi, továbbá hogy ez volt e világon a legkártékonyabb és a legterméketlenebb felkelés, ha küzdelmeit és eredményeit tekintjük.« Lefaivre úr elolvasott egyet-mást, hogy e vakmerő tételeket bizonyítgathassa. Elolvasta úgy a hogy a nem magyar forrásokat, sőt úgy látszik, párisi levéltári anyagot is használt, de a magyar forrásokat egyszerűen mellőzte. így azután szép eredményekkel gazdagítja a tudományt. Szerinte Rákóczi a Kossuth előzője volt annyiban, hogy nem a nemességre, hanem a népre támaszkodott. Lefaivre úr tanítása szerint a magyar nemességnek az a törekvése, hogy úr akart maradni saját hazájában, oly mozgalomnak tekinthető, mely az angol imperialismushoz hasonlít. Pedig jegyezzük meg itt, hogy Lefaivre úr franczia diplomata s mégis úgy látszik, hogy oly kevéssé ismeri az angol imperialismust, mint akár a magyar történetet. — De lássuk csak tovább. Lefaivre úr szerint