Századok – 1902

Történeti irodalom - Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára. Ism. –gy–a. 384

384 TÖRTÉNETI IRODALOM. 384 A magyar nyelvújítás szótára. A kedveltebb képzők és képzésmódok jegyzékével. Irta Szily Kálmán. Budapest, 1902. Hornyánszky Viktor kiadása. 8-r. XV, 403 1. Bátran a legérdekesebb történeti művek közé sorozhatjuk ezt a derék könyvet, mely szerény »szótár« alakjában egy nevezetes korszak legsajátságosabb szellemi mozgalmának, a nyelvújításnak tényeit beszéli el tervszerűen, tanulságosan. Jól mondja a szerző, hogy »nálunk magyaroknál a nyelvújítás a XVIII. század utolsó s a XIX. század első két negyedében forradalmi arányokat öltött.« Mondjuk: valóságos forradalom volt, a forradalmak minden ismertető jelével. Teremtő lelkesedés, rontó erőszak, szerencsés és szerencsétlen alkotások, túlzás, tévedések jellemzik e mozgalmat, mely »sok gyöngy mellett sok szemetet is dobott a fölszínre«, sok jót, de sok rosszat is szült, s végűi meghozta — a mi minden forradalmat követni szokott — a reactiót. Ennek a mozgalomnak a krónikáját írta meg Szily Kálmán. Munkája »semmi egyéb, mint krónika« — úgymond; pedig több annál. A szerző nem halmoz össze mindent, a mit a nyelvújítás élve-halva létrehozott, hanem kritikusan megválogatva az anyagot, csupán az életrevaló, meggyökerezett új szókat s az elpusztultak közül csak azokat vizsgálja, melyeknek születése vagy halála az életben maradottak történetére nézve tanulságos. Egyszóval, mintegy leszűrve adja elénk a nyelvújítás eredményeit. Hogy minő az a salak, a mit elhagyott, elég példa reá egy sereg szó, mit a Hírnök 1843 és 1844 évi számaiban a primás magyar elnevezésére ajánlottak buzgó nyelvújítók. Nem nyomtatjuk le mégegyszer e szörnyűségeket; a kit érdekel a dolog, megolvashatja Szily Kálmán előszavában. Az egész munka tartalma, berendezése ez : Az előszó után következik a források nyolcz oldalra terjedő felsorolása a szótárban használt rövidítések magyarázatával; azután jön maga a szótár betűrendben, az ábra szótól a zsörtölődni igéig körülbelül 4000 vezérszó ; végűi mint függelék : a nyelvújítás kedveltebb képzőinek és képzésmódjainalc jegyzéke. A szerző minden egyes szónál, melyet szótárába iktatott, az első forrásra igyekszik visszamenni; megnevezi az írót, annak munkáját s az évet, a kinél, a hol és a mikor az illető szó — tudomása szerint — először fordúl elő; megjelöli a régi nyelvből meg a nép nyelvéből átvett szókat, feltüntetve jelentésbeli és alaki változásaikat; a csinált szóknál megfejti a képzés módját, megrójja az önkényes képzéseket, rámutat az analógiákra, előszámlálja az összetételeket; egyszóval a nyelvújítás min-