Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - IV. közl. 347

368 BLEYER JAKAB. tására elégségesnek tartott ; ezek azonban szerinte és Bontíni *) szerint is nem voltak képesek a halálra szánt várbeliek támadását feltartani. »Hermann uon Sweredicze«-t nem tudom magyarázni. »A csehek támadása ellen a magyarok védekeztek, seregök idomtalan nagy volt, tizenkettő jutott egy csehre,2) biztosra is vették ezért a győzelmet. Először íjjal harczoltak, a nyilak sokaságától elhomályosult a nap, úgy hullottak, mintha havazott volna. Azután a lándzsára került a sor, sok lándzsanyél roppant össze, a szilánkok az ég felé röpködtek. Majd kardot rántottak, a lovak zajongtak, a sisakok a csapásoktól messze hangzottak, a harczi lárma fél mérföldnyire is elhallatszott, közbe meg a dobok és trombiták zaja vegyült. Nagy volt a szorongattatás, sok vitéz hullott el mindkét félen, de ha Giskrának egy embere esett, harmincz magyar is elbukott, oly bátran viselkedett és oly erősen tartott össze a csehek apraja-nagyja. így azután mind jobban előre nyomultak, és midőn a magyarok ezt észrevették, elcsüggedtek és futni kezdtek.« Magának az ütközetnek leírása, mint látjuk, bármely XV-ik századbeli harczra ráillik. Beheim nem tesz említést árulásról, melyet Tliuróczis

) és utána Bonfini4

) szerint néhány magyar úr Hunyadira való irigykedésből elkövetett. Dlugoss sem tud róla. Nem hiszem, hogy Hunyadi iránt való ellenszenvből hallgatnák el, mint Teleki5

) gondolja. Bizonyos, hogy mindkettő ellenséges indulattal viseltetik a Hunyadiak iránt, de ez épen jó alkalom lett volna arra, hogy Hunyadi népszerűtlenségét és honfitársait is sértő állítólagos gőgjét kiemeljék. Épen úgy nem tud róla Chalkokondylas és Ebendorfer sem. Thuróczi előadása szinte keresetten hatásos. Dlugoss6

) a liarcz szerencsétlen kimenetelét úgy magyarázza, hogy a hátra hagyott csapat a kirohanó várbelieknek nem tudott ellentállani, úgy hogy Hunyadi kénytelen volt még egy másik csapatot is segítségükre küldeni, melynek hirtelen fordulását azonban a többiek, kik a dologról nem tudtak, futásra magyarázván, zavarba jöttek és megfutamodtak.7

) ') Id. m. 488. 1. 2) Ez túlzás, mert akkor is, ha Beheim számait fogadjak el, nem jut hatnál több magyar egy csehre. 3) Id. m. 203. 1. *) Id. m. 488. 1. 5) Id. m. II. к. 185. 1. 1. jegyz. 6) Id. m. II. к. 82. 1. ') Az árulásról szóló tudósításokat különben Krones is elfogadja. Die böhmischen Söldner im östl. Oberungarn. A gráezi gymn. 1862. Progr. 8. 1. У. ö. Kelcz : Ep. Math. Corvini, I. k. 112. 1. és II. k. 60. 1.