Századok – 1902
Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - I. közl. 21
30 BLEYER JAKAB. sággal szemben kifejezést mert adni elégiiletlenségének, panaszának, sőt megbotránkozásának,1 ) néha szinte úgy, hogy Huttent véljük hallani. Az a kemény itélet, melylyel Gervinus és több más irodalomtörténetíró Beheimot mint embert illeti, valóban méltánytalan. Igaz, hogy uraihoz való ragaszkodásában és túlcsapongó lelkesedésében sokszor liizelgő hangon magasztalja érdemeiket, és odaadó hűségétől mintegy elvakítva, elfogultan, nem ritkán igazságtalanúl támadja és kisebbíti ellenfeleiket : meggyőződésének azonban, melyet csak egyszer tagadott meg, számtalanszor áldozta fel nyugalmát, jólétét, egész existentiáját. Ha költőnket elitéljük, modern felfogás és nem azon kor szelleme szerint mérünk, melynek gyermeke volt. Akkor jellemteleneknek kell tartanunk a középkor legnagyobb költőit, kik nem a mi Ízlésünk szerint válogatták meg szavukat, mikor kenyéradó urokról énekeltek. Az így osztott igazság valóban a legnagyobb igazságtalanság. » Wir . . . erkennen —• mondja Karajan2) — in ihm einen mann, der aus niederem stände hervorgegangen, durch geistige befähigung bis in die höchsten kreisze dringt, hier aber für redliche Offenheit den hass der groszen erntet, wie treu er auch, selbst mit lebensgefahr, seinen pflichten nachzukommen überall bemüht ist ; endlich aber seinen erfahrungen erliegend und am ende seiner tage des ewigen kampfes müde, gute miene macht zum bösen spiel, und was er sonst herausfordernd getadelt, in bittrer ironie nun hämisch lobt und nur noch dichtet um zu leben.« Életének ezt az egy lépését is, melyet meggyőződése ellenére tett, halálával engesztelte ki. Mint költő Beheim a német irodalom egy átmeneti korának képviselői közé tartozik. Már a XIII. század második felében a lovagi intézménynyel a lovagköltészet is erősen hanyatlani kezdett. A városok jelentősége mindinkább emelkedik, a polgárok hatalma rohamosan növekedik; a jólét, gazdagság, fényűzés a lovagi várakból leszáll a polgárok házába. A költészet is odaköltözködik. Csakhogy míg a városok intézménye kulturájuk legnagyobb részében a lovagságtól függetlenül, később annak ellenére kis magból önállóan fejlődött, a költészet tartalomban és alakban még sokáig, némely tekintetben véges-végig magán viselte eredetének bélyegét. A költők ') 1&У pl- Cod. mon. germ. 291, 352a. másolataim között (a Cod. pal. germ. 312-ből közölve, Wackernagel : Kirchenlied, II. к. 877. sz.) és különösen a törökveszélyről szóló költeményeiben, melyekről alább bővebben lesz szó. •) Id. m. LXXI. 1.
