Századok – 1902
Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez - III. közl. 326
FORRÁSTANULMÁN YOK. 345 barátságot, e két kiváló férfiú mindenkitől becsült és magasztalt jelleme ; a mi a barátságot létrehozta, alighanem a kettőnek írói hajlama és közös irányú szellemi törekvése. Mindkettő lelkes híve volt ama szellemi áramlatnak, mely új irányt szabott akkor tudománynak, művészetnek. Kifejezést nyer ez abban a viszonyban, melyben a dogé és a kanczellár e mozgalom vezetőjével, Petrarcával állott. Mindkettő bámulta e férfiú szellemi nagyságát, ez viszont nagyrabecsülésével ajándékozta meg a dogét, barátságával a kanczellárt. Benintendi baráti tettekkel (Petrarca könyvtárának megvétele stb.) mutatta magát érdemesnek ily férfiú barátságára, de e mellett nem mulasztotta el, hogy hízelgő, szép szavakkal ne hódoljon e nagy ember kicsinyes hiúságának. Mindazáltal a barátság, mely Petrarcát és Benintendit összefűzte, nem volt hízelgés az egyik, és leereszkedés a másik részről, hanem kölcsönös megbecsülésen, közös eszmény felé való törekedésen nyugodott. Petrarca Boccaciohoz intézett híres velenczei levelében !) ama sajátságos bájjal, mely leveleit oly kedvessé teszi, tudósít arról, mily nemes barátság fűzte Benintendihez : »Adest optima et nescio an maior optanda societas, nomen ab effectu nactus Benintendius, praeclarissimae huius urbis cancellarius, et statui publico, et privatis amicitiis, et honestis studiis bene intendens, cuius vespertini congressus, dum diurniis relaxatis curis laeta fronte, pio animo, instructo navigio ad nos venit, et navigationes et confabulationes sub nocte quam suaves sint, quamque sincerum et bene salsum quidquid in homme illo est, nuper expertus tenes.« Benintendi testestűl-lelkestűl csatlakozott Petrarca elveihez és a renaissance mozgalmához. Lelke egész komolyságával híve volt annak a philosophiának, melyet Petrarca hirdetett : a keresztyénségbe oltott stoicismusnak. A hazafias, büszke köztársasági erényeknek tisztelete és ápolása, melyekről Moggiohoz intézett ievelében szól,2) szintén ebből a philosophiából fakadt. E szellem lengi át a szóban forgó históriai művet is, melyre kora renaissance jelleme és szelleme rányomta bélyegét. Benintendi tollával is szolgálta ura és hazája dicsőségét. Dandolo Annales-ei elébe ő írta az előszót,3 ) melyben felsorolja Dandolo érdemeit s figyelmezteti azokra a velenczei tanácsot. Azonkívül írt egy Chronica Venetiarum czíniű művet, melyben Yelencze történetét Orseolo (szent Orseolo) *) Eer. Sen. III. 1. 2) Epist. Var. 10. ed. Bas. s) Muratori, SS. XII.
