Századok – 1902

Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez - III. közl. 326

FORRÁSTANULMÁN YOK. 339 E levé] — vagy helyesebben mondva: beszéd — sem származik Peti-arcától. Az említett, rlietorikailag feldíszített beszédben ugyanis a szónok, Yelenczének a daczos, lázadó Zára és a lázadót segítő magyarok felett nyert fényes győzelmét hirdeti lelkes örömmel. Petrarcának nem volt oka, sőt nem is volt neki tanácsos ez időben Yelencze győzelmén ujjongani. Ezért is elfogadhatjuk Yoigt állítását, hogy e beszéd nem származik Petrarcától. E szóvirágokban és allegorikus képekben, classikusokból vett idézetekben gazdag beszéd nem szolgáltat új adatot Zára ostromára vonatkozólag. Érdekes azonban ama már említett tény bizonyítéka gyanánt, hogy Yelencze a magyarok legyőzését mily nagy győzelemnek tekintette. A beszédben érintett körülmények, a lázadás, a Zára segítségére jött királyi sereg veresége, a velenczeiek kezébe került ostromló szerek stb. nem engednek kétséget, hogy itt az 1345—46-iki háborúról van szó. Különben is e beszédben czélzás történik a Scalákon aratott győzelemre, mely háború tudvalevőleg ez időre (1334—1338) esett.1

) Yoigt, tekintve azt, hogy e beszéd Benintenditől származó vagy vele valami összefüggésben lévő iratok élén áll, továbbá hogy Benintendi mint Anconába küldött követ a háborúban némileg érdekelve volt, hogy igen természetes, hogy Benintendi, Dandolo lelkes híve, dicséri és magasztalja a dogé győzelmét, hogy nem igen ismer más e korban Yelenczében élő egyént mint Benintendit, ki oly rhetorikai műveltséggel bírna, minőt e beszéd megírása feltételez : őt tartja ezen beszéd szerzőjének. J) Érdekes, hogy e beszéd, kissé burkolva bár, megemlékszik Mastino de la Scala azon szándékáról, hogy magát lombard királylyá koronázza. .... »Scala grandis in bracchio Lumbardorum summa celi vestigia tangens remansit invalidioribus gradibus diminuta. Tu igítur sola inter Lumbardos ingredieris ut regina. . . Mastino szándékáról tudtommal ezenkívül csak egy névtelen római koríró, Cola di Rienzi világhírű életrajzának írója emlékezik (Muratori : Antiquitates HL p. 228. Históriáé Romanae Fragmenta) és ennek elbeszélése engedi meg, hogy a beszéd említett passusában czélzást lássunk Mastino említett szándékára. Ugyanazon római író őrizte meg ezen adatot, ki a magyar történet szempontjából is fontos, mert Erzsébet királyné 1344-iki római látogatásáról és ezzel kapcsolatban Zách Klára esetéről is megemlékezik. E római, erősen Lajos párti és Johanna ellenes írót újabban, nem tudom mi alapon, megtették nápolyi korírónak, a Boccaccio által is megrontott s az erényes Erzsébet kii'álynéra neheztelő romlott nápolyi udvar rágalmait terjesztő pamphlet-írónak. (Pór Antal : Zách Eelicián pöre. •Századok, 1900. 1—6. 1.)