Századok – 1902

Értekezések - OLCHVÁRY ÖDÖN: A muhi csata - I. 309

324 OLCHVÁRY ÖDÖN. a magyarázatát, mi vihette őseinket arra, hogy egy minden tekintetben veszedelmes ellenség közelében a hadsereg szigorú biztosításáról és harczkészségéről kellően nem gondoskodtak. A középkor lovagias szelleme a hadviselés módszerét is lovagias alapra fektette. Ebből kifolyólag a csatákat — majdnem általánosságban — gyakran kölcsönös megegyezéssel, szinte meghatározott területen és időben, mint egy hadijátékot, lovagiasan vívták. Ez a körülmény ügyes bajvívókat nevelt ugyan a hadseregnek, de másrészről a harczmüvészet kiváló tényezőit, így a csapatok megfelelő biztosítását, merész vállalatok kezdeményezését, meglepő támadásokat s az azok ellen való védekezést, a nagy jelentőségű döntő csapásokat, lesállást, rajtaütést, kedvező pillanatok kizsákmányolását, melyek a lovagias szellem keretébe nem illettek, nemcsak hogy teljesen elhanyagolták, hanem mindebből annyira kitanultak, hogy fölismert veszély közt — mint a muhi csata alkalmával is — a sereg megfelelő biztosításáról, a harczra való készenlétről — jelentékeny védelmi tárgy oltalma s a jóhiszeműség befolyása alatt — nem gondoskodtak, sőt úgy lehet, talán a módját sem tudták.1) Már Leo császár állítja a frankokról (németekről, olaszokról, francziákról), hogy általában nem gondoskodnak őrsökről és egyéb biztonsági rendszabályokról.2) Természetes, hogy a hadviselés ilyetén módszere a biztosító csapatok fárasztó szolgálatát nélkülözhetővé tette. Habár őseink hadi szervezete, harcz- és hadviselési módszere az ősi szokásból kivetkőzve, részben a nyugati országok hadi szokásait fogadta el, mindazáltal megtartá a nemzeti jelleget, mely körülmény a magyar lovas hadakat a többi európai ') Mánuel császár 1151-ben a lovagok szokása szerint II. Géza magyar királynak megüzente a háborút, betört az országba, s utóbb Géza is ellene vezeté hadseregét ; azonban a döntő csatát nem keresték, de jelentéktelen harczok után mind a két fél hazavonult. — 1154-ben Mánuel újabb hadjáratra készült Magyarország ellen. Azonban Géza követeket küldött hozzá, hogy nem akar háborút, s ebben a lovagias Mánuel meg is nyugodott, s elállott a hadjárattól. Fauler Gyula: II. Géza orosz-görög háborúi. Hadtört. Közi. 1890. III. 277, 279 és 282. 1. — II. Frigyes császár 1236 és 1237-ben olasz területen a lombard hadsereggel egyezkedett az iránt, hogy a csatát egyenlő viszonyok közt vívhassák. — 1260-ban a magyarok, a csehek ellen viselt háború alkalmával, az utóbbiakkal megegyeztek, hogy a Morva folyón háborítatlanúl átkelhessenek s a csatát a March-mezőn vívhassák. Ez meg is történt. Köhler : Die Entwickelung des Kriegswesens und der Kriegführung in der Eitterzeit, III. 328. 1. •— U. o. több példát is talál az olvasó. a) Salamon Ferencz: A m. hadi tört. a vezérek korában, 113 és 139. 1.