Századok – 1902

Értekezések - OLCHVÁRY ÖDÖN: A muhi csata - I. 309

312 OLCHVÁRY ÖDÖN. A mongol hadsereg tehát nagy és hatalmas vala; a sereg élén fiatal, tetterős, szakadatlan háborúkban megedzett és tapasztalt vezérek állottak, a hódító Dsingisz unokái. Ezek közt Batu-khán volt a leghatalmasabb, legtehetségesebb és rang szerint az első; erélyes és kegyetlen; azonban a tatárok közt járt Plan Carpin szerint, övéi iránt, kik rendkívül féltek tőle, kegyes és jóságos. Hadvezéri s uralkodói tehetségre vall azon körülmény is, hogy testvérbátyja Orda, ki nagy tekintélyű ember volt s öcscséhez bensőbb testvéri érzelemmel ragaszkodott, elsőszülöttségi jogáról lemondva, a kunok s a szomszédos népek fölötti uralmat s ezzel együtt a hadvezéri pálezát Batunak engedte át.1) A mongol hadsereg nomád lovas nép vala. A tatár ló apró, igénytelen kinézésű, de szívós, kitartó, gyorsjárású, könynyen élelmezhető, fűvel, szükség esetén falevéllel, fakéreggel, sőt gyökérrel is beérte. »Vasalatlan patával a sziklákon, köveken úgy nyargalt, mint a vadkecske.« A mongol katona Dsingisz-khán törvényei szerint vas fegyelem alatt nevelkedett; elöljáróihoz ragaszkodó s föltétlenül engedelmes volt. Otthon csöndes és hallgatag, hadjáratban vitéz, harçzias, kegyetlen, vérszomjas, a zsákmányolásban telhetetlen. Életmódjában mértékletes, a nélkülözés, fáradalmak, hideg és meleg elviselésében a végletekig kitartó. Ruházatában ronda, piszkos. Mosakodni nem szokott. Dsingisz-khán háborúnak nevelvén népét, a ruházat tisztántartását törvényileg megtiltotta. A katona addig viselte felöltőjét, míg az leszakadozott tatni, hogy a támadó közönséges viszonyok közt is lényeges veszteség árán jut a szerzeményhez. Orosz földön Rjazan, Kolomna, Moszkva, Vladimir, Tortsok, Kozleszk (ez maga két hónapig ellentállott), Perejeszlav, Csernigov (1239), Kiev (1240) és más helyek ostroma sokba került a tatár seregnek és kényszerű szövetségeseinek, nem is említve a nyilt csatákat, melyek szintén vérbe kerülnek. Hogy Ázsia és Európa keleti része képes volt annyi harczost síkra állítani ? Erre nézve megjegyezzük, hogy a mai Szerbia lakosainak száma 2.163,000 ; háború esetén általános védkötelezettség mellett e kis ország a népfölkeléssel együtt 265,000 embert szólít fegyverbe. Ez a lakosság ll'8°/o-ka. Montenegróban még elönyösebb a helyzet, mert a népesség 14'53°/o-ka katona. (Milit. Taschen-Kalender, 1894. 44—45. 1.) Harczias nomád népeknél, hol hadi zsákmány képezte a fő keresetforrást, ezen viszony még kedvezőbb lehetett. Ama kor nomád népeinél a lótenyésztés is virágzó vala ; a ló a harczosnak hadi társa, a családnak igavonója, békében és háborúban tejjel és hússal táplálója volt. Virágzó lótenyésztés mellett minden második ló hadi szolgálatra alkalmas lehetett. A mongol harczosok mindegyike több vezeték lovat vitt magával. ') Hammer : Geschichte der goldenen Horde, I. 95. 1.