Századok – 1902

Értekezések - BLEYER JAKAB: Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából - I. közl. 21

22 BLEYER JAKAB. mellett a württembergi Sülzbachban.1

) Családja Csehországból származott,2

) — innen neve, — rokonágai, úgy látszik, más német tartományokban hírben és gazdagságban magasra emelkedtek. Költőnk atyját már Sülzbachban találjuk mint takácsot, fia Mihály is ezt a mesterséget tanulta.3

) De foga nem igen fűlt hozzá, bár soha sem szégyenkezett miatta és később is mindig hálásan emlékezett vissza a szövőszékre, mely évekig kenyeret adott neki.4

) Nyugtalan természetének nem felelt meg az ilyen foglalkozás, szerette a mozgalmas életet és oly környezetbe vágyakozott, hol költői hajlamát, mely korán nyilatkozott, nemcsak követhette, hanem igényeihez képest értékesíthette is. A vándorló kedv, mely kalandokat hajhászott s a szétrongyolódott lovagság és az eldurvult minnesang csábos foszlányaiba kapaszkodott, a kor szellemében volt, melynek költőnk szerény tartalmával is egyik legjellegzetesebb alakja, magát föltétlenül átengedő játékszere volt. Csakhamar kínálkozott is az arra való alkalom. Hűbérura, a hatalmas és fényűző weinsbergi Konrád, szomszédaival 1439 így természetes, bogy még sok becses anyag maradt kiaknázatlan. Én különben a költő életrajzában távolról sem törekedtem teljességre, az ismeretes anyagot is csak kivonatosan közlöm, bővebben csak azon részekkel foglalkozom, melyek minket közelebbről érdekelnek ; másolataim is legnagyobb részt csak ezekre nézve tartalmaznak újat. Tüzetesel) ben szólnak még Beheimről G. G. Gervinus : Geschichte der deutschen Dichtung, 5. kiad. И. к. 411—418. 1. К. Bartsch: Alig. D. Biogr. II. к. 280—281. 1. és XI. к. 793. 1. F. Bobertag : Erzählende Dichtungen des späteren Mittelalters, 279—282. 1. (a Kürschner-féle Nat. Literatur.) J. Caspart : Zeit sehr, des hist. Vereins für das wiirtt. Franken, 1878. X. k. III. f. 177—187. 1. Magyar szempontból Heinrich G. foglalkozott először Beheimmal, mint majd mindennel, a mi ránk nézve érdekes a német irodalomban előfordúl, az ő úttörő művében : A német irodalom története, II. k. 146—148. 1. és egyetemi előadásaiban; az ő buzdítására fogtam jelen tanulmányomba. — Beheim czímere látható a 312. sz. heidelbergi és a 291. sz. müncheni kéziratokban; a kettő egymástól némileg eltér ; reprodukeziójuk Karajan id. m. és Koeneke : Büderatlas zur Gesch. der deutschen Literatur cz. művében. V. ö. Zeitschr. des hist. Verein's für das württ. Franken, 1875. X. к. I. f. 70—71. 1. 134. 1. és 138. 1. J) Ezt és több más a költő életére vonatkozó adatot saját följegyzéseiből merítjük, melyeket egyik kéziratának a végére írt. (Cod. pal. germ. 312, 315b.) Közölve Karajan id. m. XXVI. 1. 2) Ezt is maga mondja egyik, még többször idézendő költeményében. (Cod. pal. germ. 312, 24a.) Közölve a. Sammlung für altd. Literatur u. Kunst, hrg. von F. H. v. d. Hagen, B. J. Docen stb. 1812. I. k. 37. 1. s) L. említett költeményét a Sammlung f. altd. Lit. и. Kunst stb. 38. 1. ') így pl. az l) a. idézett költeményében is. — Beheim időnként, úgy látszik, vissza-visszatért mesterségéhez, hogy családját eltarthassa. V. ö. Ad. Holzmann czikkét a Germania III. к. 307. 1. és Beheim költeményét. Közölve Groote : Lieder Muskatblüt's. Cöln, 1852. V—VI. 1.