Századok – 1902
Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszonya történetéhez - I. közl. 1
FORRÁSTANULMÁNYOK. 19 nál rágalmazzák. Nem volna-e érthetetlen e panasz, ha a vád igaz? Érthetetlen és oktalan, mivel azoknál teszi a panaszt, kiknek legjobban kellene tudni, mily igaz a vád s mily jogtalan ennélfogva a panasz. Nem volna-e megfoghatatlan, hogy Yelencze az Istenre hivatkozva tiltakozik a záraiak insinuatiója ellen? holott ha igaz a rágalom, e tiltakozással csak nevetségessé teszi magát a bán előtt. Mi szükség, hogy titkos levelezésükben alakoskodjanak ? hiszen maguk közt vannak ! A julius 1-én vívott csatáról Velencze fellengző szavakban emlékezik meg a zárai ostromot intéző tizenegyes testülethez intézett levelében. Hálaimát küld Istenhez a dicsőséges és nagyszerű győzelemért, melyet népei a magyar seregen arattak;1 ) köszönetet mond seregének hősies viselkedéseért.a ) Az elismerő szavakkal fukarkodó velenczei tanács csak igen nagy tettet és sikert szokott jutalmazni ily elismeréssel. S nem volna-e az ezen végigömlő öröm üres és czéltalan tettetés, az elismerés — ép a szemtanukkal szemben — a legnagyobb hazugság és nevetség, ha igaz, mit az Anonymus mond, hogy a nagy velenczei seregnek csak néhány, az ostrom fáradalmaitól elkényszeredett záraival kellett megküzdeni, míg a hatalmas magyar sereg tétlenül nézte a csatát? Yelencze, mely a legkisebb szívességet is meg szokta volt köszönni a bánnak, egy szóval sem emlékszik meg a bán elpártolásáról, e döntő fontosságú tettről. Semmi sem bizonyít annyira a zárai Névtelen ellen, mint ő maga, hiszen a julius 1-én folytatott csatáról adott elbeszélése oly képtelenség, hogy már e miatt sem adhatunk hitelt neki. Szerinte ugyanis a magyarok egyáltalában nem ütköztek meg, nem támogatták a záraiakat, kik szemük láttára, már előbb segítségükre küldött ötven magyarral együtt kétségbeesetten küzdöttek a velenczeiekkel, mert a bosnya bánt ós Laczfit megvesztegették a velenczeiek, — hol maradnak a többi bárók? — a király pedig egyetértett velük. Nem kell említenem, hogy minő képtelen ez utolsó állítás. Nemcsak hogy a király folyton buzdította Zárát az ellentállásra s így bajba döntötte, melyből kötelessége volt kimentenie; nemcsak liogy zászlaját küldte el Zárába, melynek becsületét meg kellett védenie ; nemcsak hogy ünnepélyes fogadással fogadta, hogy vagy felszabadítja Zárát, vagy annak J) Nova felicia de magnified et gloriosa victoria obtenta per Rentes nostras contra dominum regem Ungariae. Mon. Slav. II. 582. a) Eecomendantes magnam probitatem et valorem suam et gentium nostrarum, quam in his et aliis nostris honoribus et servitiis habuerunt. IT. o. 1*
