Századok – 1902

Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Lajos király halálos betegsége 209

NAGY LAJOS KIRÁLY HALÁLOS BETEGSÉGE. Nagy Lajos király 1326-ban márczius 5-én született,1

) és minekutána ötvenhat évet, hat hónapot és öt napot élt volna, meghalt 1382-ben szept. 10-én természetes halállal.2

) A halál Nagyszombatban lepte meg a nagy királyt, habár nem épen váratlanul. ííagy Lajos, valamint Zólyomban 1382 julius második felében maga köré gyűjtötte a lengyel főurakat, hogy idősb leányát Máriát és ennek jegyesét Zsigmondot örököseinek és utódainak ismerjék és nekik meghódoljanak, a mi meg is történt, 3

) úgy meghítta Nagyszombatba kisebbik leányát Hedviget és ennek jegyesét Yilmos osztrák herczeget, hogy őket mint a magyar trón örököseit az ország nagyjainak bemutassa s ezen tervéhez hozzájárulásokat kikérje.4) Ebben azonban alighanem meggátolta a királyt halála,* mert ha a magyar főurak még a nagy király életében tényleg ') Chronicon Dubnic. M. Florianus : Fontes Dom. Iii. 119. 2) U. о. 194. Е helyen ugyan szeptember 11-re van téve a nagy király halála, de mert éjfél előtt (prima noctis vigilia) hunyt el. helyesen állíthatjuk, hogy szeptember 10-ik napjával szűnt, meg élni. A bécsi udvari könyvtárban ide vonatkozólag egy kézirat borítékán e vers olvasható : Dum eras est Prothus, decessit rex Ludovicus, azaz Protus ünnepe (szept. 11.) előtti napon halt meg Lajos király, a mi számos régi naptárunkkal megegyez, úgymond Knauz : Kortan. 223. 1. — V. ö. Chronicon Budense (ed. Podhradszlcy), 345. -— Számos krónika följegyezte Nagy Lajos király halálát. Tisztelettel, rokonszenvvel, sőt szeretettel emlékeznek róla, de erőszakos halált egyik sem említ, míg némely olasz évkönyv (Matthei de Griffonibus Memoriale hist. Muratori, XVIII. 193.) hozzáteszi, hogy természetes halállal mult ki. 3) Archidiac. Gneznen. Sommersberg : Siles. rer. Scriptores, 'II. 137. — Dlugoss : Hist. Polon. III. 413. *) Olv. Hägen Gergely német krónikáját és Ebendorffer Tamás történetét Peznél : Scriptores rer. Austriac. I. 1447. — II. 819. SZÁZADOK. 1902. III. FÜZET. 15