Századok – 1901
Történeti irodalom - Pálmay József: Udvarhely vármegye nemes családai. Ism. gd. 67
TÖRTÉNETI IRODALOM. 67 Udvarhely vármegye nemes családai. Szerkesztette Pálmay József. Székely-Udvarhely, 1900. Betegh Pál kny. 4-r. 268 1. A történeti irodalomban iíj műfaj van keletkezőben, melynek termékei — kisebb-nagyobb időközökben — gyorsan kerülnek ki egymásután a sajtó alól. Ez új műfaj, Nagy Iván nyomdokain haladva, egyes vármegyék nemes családainak történetét tárgyalja. A legújabb munka e nemben : Udvarhely vármegye nemes családai, Pálmay Józseftől, nemrég jelent meg. Manapság, mikor az embereket csak a ma és a holnap, a jelen és a jövő érdeklik, s csak kevesen törődnek a nemzeti hagyományokkal, a mult dicsőségével, szívesen üdvözölhetjük azt, a ki az elődök iránti kegyeletnek gyújt fényt, mint Pálruay József, midőn nagy szorgalommal fölkutatja a levéltárakat s régi iratok nyomán, fakó pergamenlevelek adataiból összeállítja egy vármegye egész családfáját; és mivel az egyes családok története közvetetten a megye történetét alkotja, közvetve pedig az ország, az egész nemzet történetével van elválaszthatatlanúl összeforrva : becses anyagot hoz nyilvánosságra, számos új, eddig csak szűk körben ismert, vagy épen teljesen ismeretlen tényt állapít meg a pragmatikus történetírás számára. Az előttünk fekvő terjedelmes mű nem professionatus történetíró munkája, hanem a történelem iránt szeretettel viseltető ós abban nagy jártassággal bíró műkedvelőé. Nem látszik meg sem elrendezésében, sem részletes kidolgozásában, sem forrástanulmányaiban a historikus mindenre kiterjedő figyelme, éles ítélete, az események hatásának mérlegelése; de ezek híján is oly könyvet írt Pálmay, melynek avatott kéz egykor hasznát fogja vehetni. Mint a bevezetésben jelzi, nem is törekszik eredetiségre. Czélja csak az, hogy Udvarhely megye tősgyökeres és oda beszármazott nemes családainak jegyzékét s rövid történetöket adja. Ez látszólag és általánosságban gépies munka; ebben az esetben azonban nem az. Nem az azért, mert a szerző bizonyos hagyományos felfogások ellen száll síkra, melyek különösen a régebbi családok homályos múltjában fakadnak s a melyek történeti valóságát épen ezen családok fiai vitatják sok hittel. Egyéni meggyőződését tehát, melyet előtanulmányai szilárdítottak meg benne, nem rendeli alá az általános nézeteknek, sőt egyenesen — noha nem elég bátran és nyomatékosan — kimondja azok alaptalan voltát. Ilyen pl. a rabonbán-elmélet, melynek számos híve akad az előbbkelő székely családok közt s nem egy büszke székely szeretné a rabonbán ősökhöz ragasztani családfája gyökerét. 5*
