Századok – 1901
Értekezések - BÉKEFI REMIG: Szent István király intelmei 922
980 BÉKEFI BEMIG. szilárdulnak meg. Ezt más szóval és tömören így fejezte ki : »Az egynyelvű és egyerkölcsű ország gyönge és törékeny.« Ha mármost az intelmek létrejövésének módját, körülményeit és okát tekintjük, habozás nélkül ki kell mondanunk, hogy az intelmek Szent István korából valók. De lássuk most már az intelmek jogi természetei. Kovachich Márton,1 ) Kelemen Imre2 ) és Bocsor István : | ) az intelmeket közjogi természetűeknek találják. És helyesen. Mert akár forrásait, akár létrejövésének okát, módját és körülményeit, akár a külföldi admonitiók jogi természetét tekintjük, csakis közjogi jellegre gondolhatunk. A magyar Corpus Juris készítői tehát nem csekély történeti érzékükről tettek tanúságot akkor, midőn Szent István intelmeit abba fölvették. Hiszen jogi szempontból hogyan is kell felfogni ezen intelmeket? Szent István két törvénykönyvében szabályozta az alattvalók életét. Nem maradhatott tehát adós olyan rendelettel sem, mely a királyi utód kötelességeit szabja meg. Szent István tehát az ő intelmeiben nemcsak egyszerűen tanácsot ad fiának, hanem mint király közjogi erejű rendeletet is a trónörökös, a királyi utód részére. ') »Alia quaestio est, an privatae űuntaxat commentationis vei decreti cuiuspiam, adeoque legis rationem librum I. habere existimandum sit V Prius illud plerique adstruunt, nobis posterius videtur ex ipso eontextu.« (Kovachich : Vest. Com. I. 34—35. 1.) -) »An Liber hic privatae solum institutionis vei veri Decreti legisque rationem habere censendus sit, non eadem doctorum est sententia, diversis diverso modo eum contemplantibus. Etenim si tenor verborum solum consideretur, nonnisi paternarum admonitionum erga filium et successorem indolent referre videtnr : quia tamen illic S. Rex absolutam in dilectissimo suo Emerico, boni, pii, prudentis, omnibusque virtutibus ornati principis imaginem efformare intendit, iisque ipsum praeceptis instruit, ut omnibus suis successoribus, f'uturis Hungáriáé regibus, artem feliciter regnandi tradere voluisse censendus sit ; mirum plane videri nequit, quod gens nostra sapientissima iuxta ac pientissima haec Protoregis sui Monita, tanquam sacras leges ac Décréta, singulari quadam ratione semper venerari, ac inter caeteras regum Constitutiones, principe loco collocare habereque non dubitaverit.« (Kelemen : Hist. Juris Hung. Budae, 1818. 58. 1.) 3) »Nem egyéb az, mint Basil görög császárnak fiához, Leohoz intézett, vagy Ν. Károlynak szinte ily tartalmú intései, melyeket papok magány használat végett Istvánnak megszereztek vagy lefordítottak, de ki azokat fiához intézve igazgatási közszabályokúi vetcté•< (Bocsor Magyarország történellne. Pápa, 1861. I. füz. 57. 1.)
