Századok – 1901
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Szent István megkoronázása 869
SZENT ISTVÁN MEGKORONÁZÁSA.' 875 az a joga, hogy bármely tanúnak még a legfőbbiknek is — szavahihetőségét vizsgálat alá vehesse. — így tehát a magyar történettudomány megvizsgálta ezen pannonhalmi kiváltságlevelet is. Nem szólva a régi történetírók hiányos kutatásairól, az elmúlt évtizedekben először e sorok írója - bár nagy aggodalommal s ily méltóságos megjelenésű főtanu iránt való nagy tisztelettel — vetette össze e kiváltságlevél 25—27-ik sorait vagyis utóiratát a kor viszonyaival, az egykorú oklevelek alakjával s a közelkorúak adataival, és kénytelen volt kijelenteni, hogy bizony az utóirat a kor viszonyaival, az egykorú és közeikorú oklevelekkel ellentétben van.1) Azután Pauler Gyula a kiváltságlevél egész tartalmát hasonlította össze a többi oklevelekkel és hiteles adatokkal, s kitűnt, hogy e főtanu ezekkel is hadilábon áll.2) Utoljára pedig Baróti Lajos a fényképészet és galvano-plastika segítségével megállapította azt is, hogy e főtanunak súlyos, minden kételkedést agyonütni készülő érczbuzogánya — pecsétje — nem is a Szent Istváné, hauem a Kálmán királyé.3 ) Ezek után már most — nagy sajnálattal bár — kénytelenek vagyunk kimondani, hogy a főtanu hazug. Ez a tanú Szent Istvánra vonatkozó, különben is csekély történeti ismereteinktől akar bennünket megfosztani, ennélfogva el kell őt kergetnünk, nem pedig mint főtanut tisztelnünk. Megszűnik ekként az ok, mely a magyar történetírókat a föntebb elsorolt tizenegy bizonyító tanú egybehangzó vallomásának elfogadásától elriasztotta és hibás időpont kitűzésére kényszerítette. Nincs tehát egyéb hátra, mint hogy — megszűnvén az ok — szűnjék meg az okozat is, és Szent István megkoronázásának éveűl az 1001-ik esztendőt iktassuk a magyar história könyvébe. Ezt kell tennünk azért is, mert az eseményt csak így illeszthetjük a világtörténet eseményei közé. A koronázás, vagyis a királyi rangnak és jeleinek fölvétele pedig épen nem magánálló esemény, nem csupán Magyar-Szent István oklevelei és a Szilveszter-bulla, 149—175. 2) A m. nemzet tört. az Árpád-házi királyok alatt, IT. 752—756. s) Turul, 1S96. 61—65.
