Századok – 1901

Tárcza - Vegyes közlések - Tapani Széchenyi 852

852 TÁRCZA. becses munkája, melyet bizonyára minden magyar történetkedvelő jól ismer, az első kötet befejeztével megszakadt ; kívánjuk azonban, hogy az új vállalat a maga feladatát végig betölthesse, czélját megvalósíthassa. A Középkori Krónikások első kötete, mely eddig megjelent, Paulus Diaconus ismeretes munkáját, a »História Langobardorum« czímű krónikát közli Gombos F. Albin fordításában, jegyzeteivel és Paulus Diaconusról szóló tanulmányával, melyben a híres longobárd történetíró életrajzát és jellemzését adja. Gombos munkáját az a körülmény is figyelmünkbe ajánlja, hogy a kolozsvári egyetem pályázatán, mely 1899-ben Paulus halála 1100-ik évfordulója alkalmából erre a tárgyra volt kitűzve, jutalomban részesült, s ez a pályázat adta a szerzőnek azt a gondolatot, hogy a fontosabb középkori kútfők fordításának gyűjteményét Paulus krónikájával megindítsa.1) A következő kötetek számára Villehardouin (Konstantinápoly elfoglalásának története), Dino Compagni krónikája, Jordanes (A gótok eredetéről és hőstetteiről), Nestor krónikája, Prokopius (A persa, vandal, mór és gót háborúk története), Freisingi Otto (I. Frigyes császár tettei), Toursi Gergely (A frankok története), az Igor-ének, a keresztes háborúk korából való héber krónikák stb. vannak munkába véve. Figyelemmel fogjuk kísérni az érdekesnek ígérkező gyűjtemény haladását. — TAPANI SZÉCHENYI. Ezzel a czímmel jelent meg egy 127 kis nyolczadrét lapra terjedő könyv Széchenyi Istvánról, Helsingforsban finn nyelven. Szerzője hazánknak ismert barátja, Jalava Antal, a ki már egy negyed századdal ezelőtt könyvet írt a magyar földről és népéről, később kiadott egy magyar albumot, lefordította Jókainak több regényét, és számos hírlapi czikkben és tárczában ismertette hazai viszonyainkat, mindig a legmelegebb rokonérzéssel. Az előttünk fekvő csinosan kiállított könyvben Jalava a legnagyobb magyar életrajzát és korának történetét a legjobb forrásoknak és Széchenyi munkáinak, naplójának fölhasználásával alaposan és gondosan kidolgozva adja elő, s oly vonzó módon, hogy műve valóban kellemes olvasmány. Es a ki a sorok között tud olvasni, az a könyvnek igen sok helyéből ki fogja érezni a nemes czélzatot. A szerző egy árva szóval sem mondja, de mi megértjük, hogy miért írta meg Széchenyijét épen most. Ez a könyv buzdító szózat, mely a jogaiért, szabadságáért, nyelvéért, nemzetiségéért remegő finn népnek szól, hogy ne csüggedjen el, hanem óvja és gyarapítsa nemzeti erejét, s akkor a törvénytelen elnyomás súlya alatt nem fog összetörni. Ennek a szépen megírt derék kis munkának bizonyára nagyon sok olvasója lesz az ezer tó országában, és minden olvasójára kétségkívül nagy hatást fog tenni. (—i—) ») Olv. Századok, 1899. 474. 1.