Századok – 1901

Történeti irodalom - Nuntiaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken. Erste Abth. XII. Bd. Ism. Áldásy Antal 819

i TÖRTÉNETI IRODALOM. 823 többi olasz levéltárakra és könyvtárakra pedig csak annyiban terjed ki, a mennyiben ez a nuntiaturák teljességéhez szükséges, pedig Német- és Olaszország történeti tekintetben szinte elválaszthatatlanúl vannak egybeforrva. Hibáztatja továbbá azt is, hogy a római porosz intézetbe eddig majdnem kizárólag hivatalnokok küldettek ki, és nem egyúttal fiatal, egyetemi tanulmányaikat befejezett historikusok is, kikre nézve a római tartózkodás a kiképzés legfelső fokát jelentené, s a kiknek szellemi fejlődésére egy »iter Komanum« mindenesetre nagyobb befolyással lenne, mint egy esetleg már évek óta levéltárakban működő hivatalnokéra. A támadások, melyek az intézetet és új vezetőjét, Joachim doktort érték, első sorban azt eredményezték, hogy Joachim maga kérte kinevezésének visszavonását, a mi meg is történt, s Friedensburg ideiglenesen megbízatott az intézetnek további vezetésével. Magára az intézetre nézve már az idézett lapban megjelent czikk határozottan azt követelte, hogy annak mai porosz jellege megszűnjék és helyébe egy egységes német történelmi intézet lépjen, mely az összes német történészeknek, kik Olaszországban kutatni akarnak, kezére járna. Ε czélból első feladata lenne nemcsak a római, hanem általában az olasz levéltárakat rendszeresen átkutatni, s e mellett, tagjai Németország minden részéből oda küldött ösztöndíjas fiatal történészek lévén, ezek felsőbb történelmi kiképzését előmozdítani. A czikkben fölvetett eszmék tovább fejlődtek s konkrét formát öltöttek abban a beadványban, melyet a marburgi egyetem történet-tanárai kezdeményezésére a birodalmi kanczellárhoz nyújtottak be, s melyet a német történészek színe-java írt alá. Ε beadványban első sorban azt hangoztatják, hogy az intézet vezetése egy kiváló és impulsiv jellemű egyénre ruháztassák, kinek megállapodott tudományos tekintélye van. Ennek azonban, mint a beadvány kiemeli, az intézet mai szervezete, a levéltári intézménynyel való kapcsolata útját állja, mert hova-tovább lehetetlen lesz a levéltári tisztviselői karban ily állásra alkalmas idősb egyént találni. Másod sorban a beadvány az intézet jelen keretében mozgó újjászervezést keresztűlvihetőnek tartja ugyan, a mi jobb lenne a semminél, de az Olaszországban folyó és végzendő német történelmi kutatásokra, azok czélszerű vezetésére és a német történetírás méltó képviseltetésére való tekintetből egy birodalmi jellegű intézet szervezését véli szükségesnek. Ez intézet azután, birodalmi jellegének megfelelőleg, természetesen a birodalmi kormányzat alá rendeltetnék, s körülbelül oly mintára lenne szervezendő, mint