Századok – 1901

Történeti irodalom - Nuntiaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken. Erste Abth. XII. Bd. Ism. Áldásy Antal 819

820 • TÖRTÉNETI IRODALOM. 820 fordultak támaszért. Ottavio Farnese személyesen járt a franczia királynál, kit meg is nyert ügyének. A pápa fáradozása, hogy ezt megakadályozza, hajótörést szenvedett ; mire III. Julius pápa Ottavio Farnese ellen fellépni készült, kinek szövetsége a franczia királylyal nyilt szakítást jelentett a pápával. A császár késznek nyilatkozott a curiát Farnese ellen támogatni, azonban a tárgyalások a császári udvarnál e kérdésben oly lassan haladtak előre, hogy midőn a francziák megkezdték a háborút, a felek hadikészületeikhez jóformán hozzá sem láttak. A háború különben elég lanyhán folyt; a bíbornoki testület nagy része nem jó szemmel nézte az egész háborút, a pápai kincstár csakhamar teljesen kimerült, s ehez járult az is, hogy az egész idő alatt a diplomácziai tárgyalások folyamán a pápa hol a császárhoz, hol Francziaországhoz látszott hajolni, a mi a helyzetet nem javítá. így a béketárgyalások csakhamar megkezdődtek, melyeket franczia részről Tournon bibornok vezetett. 1552 április havában létre is jött a béke, melynek megkötésére a pápát nagyban ösztönözhette az a körülmény is, hogy a franczia befolyás Kómában mindinkább tért hódított, úgy hogy egy esetleges franczia támadás Rómára nézve rosszúl végződött volna. A pápa ilyformán negativ eredményt ért el ez ügyben s ép úgy kudarczot vallott a zsinat is. Az ellentét a pápa és a császár között mindjárt a zsinat kezdetekor élesen mutatkozott. A császár kívánságára a két szín alatti áldozás és a papi nősülés kérdését hosszas alkudozás után elhalasztották, a míg a protestánsok is megérkeznek a zsinatra. Ε kérdésben már világosan kitűnt az ellentét a két államfő között. A pápa a dogmatikus kérdések fölött óhajtott első sorban dönteni, míg a császár a reformok kérdését tartotta előbbre valónak, melyek szükséges voltát- a pápa is elismerte, de a reformokat maga akarta végrehajtani, nem pedig a zsinat által végeztetni. Ε két ellentétes törekvés kiegyenlítését az illetékes tényezők mindenkép megkisérlették, de czélt nem értek. A zsinaton megjelent spanyol prelátusok szintén a pápa ellen foglaltak állást, s mindjobban kitűnt az is, hogy a protestánsok a zsinatot ügyökben bírónak elismerni nem fogják. így lassanként a pápa is belátta, hogy az ellentétek közte és a császár közt ki nem egyenlíthetők, s a külső politikai körülmények közrehatása alatt a zsinatot felfüggeszté. Ezt a felfüggesztő határozatot a zsinat tudomásúl vette ugyan, de egy előleges tanácskozás határozata alapján olyformán, hogy a zsinat maga mondja ki az elnapolást. Ily módon a zsinat ügye is teljesen megfeneklett. Azok a politikai alakulások, melyekre a pápa a zsinatot