Századok – 1901

Tárcza - Wertner Mór: Levél a szerkesztőhöz. (Kicsedi Albert bánról) 73

TARCZA. et erat banus« — és bogy a legenda ezt rosszul fordította magyarra.1) Mennyire megbízhatatlan a legendának magyar mondatszerkesztése, mutatja különben a következő : Sándorhegyi úr mondja, hogy ha a kútforrásban »kinek vala neve Albert chychety bán« állana, akkor valóban lehetne a Chychety nevet Albert lakóhelyével azonosítani; nála tehát döntők az »és ő vala« szavak; lia a legenda mondaná: »kinek vala neve Chychety Albert bán«, bizonyára ő is elhinné, hogy Chychety a lakóhely. A legenda pedig nem következetes, tehát nem lehet sem az egyik, sem a másik helyén használt mondatszerkesztést mértékadóul elfogadnunk ; mert midőn az Anna és Albert mellett tanuskodók neveit felsorolja, említi a többi között »boeynay Ompud bán«-t is. Hogy e szövegezésben a boeynay más alkalommal bizony nem a bánságot, hanem a családi nevet vagy lakóhelyet jelentené, az oly világos, hogy talán a megjegyzések írója is belátja ; pedig tudjuk, hogy itt nem valami Boszniai Ompud bánról, hanem »Ompud boszniai &«'w«-ról van szó. Miért nem mondja itt is a legenda : »kinek vala neve Ompud, és o vala boeynay bán« ? Magában a Chychet névben Sándorhegyi úr hajlandó Kuchou-t vagy Kulchou-1, de még könnyebben a pápai udvar oklevelében előforduló Cheurin-1 vagyis Szörény-1 felismerni. Jól ismerem én is a kulcsói vagy kucsói bánságot, melynek nevét Panier Gyula szerint 2) a mai Kucsevo őrzi ; tudom azt is. hogy első bánja, a Pécz nembeli Gergely 1272 végén, az utolsó. Tekes fia István 1279-ben fordúl elő, hogy tehát akkor állították fel önálló bánságnak, mikor Anna fia, Béla macsói herczeg már nem élt. és Anna már nem volt macsói herczegnő ; azt állítani pedig, hogy Chychetben — melynek kiejtése talán Csityét lehetne -— nem lesz nehéz Kuchou-t fölismerni, nem mertem, mert a két név közepében lévő cs foghangon kívül egyéb phonetikai rokonságot nem tiulok köztük találni. Egyelőre még nem vagyunk abban a kényszerhelyzetben. hogy a Chychet-nek megfelelő bánság nevét megállapítsuk ; de lia okvetetlenül szükséges volna, akkor az a meggyőződésem, hogy Chychet — lia már nem lehet a szlavóniai, horvát-dalmát, macsói, Szörényi, sói. uzorai bánság — csakis Kucsevoval azonosítandó, mert annak elfogadása, hogy »Chychet alatt tulajdonképen Szörény lappang, mert 1238-ban a pápai udvar Szörényt Cheurin-nek írja, s ez a Chychet-tel talán még könynyebben megegyeztetliető«, annak elfogadása, mondom, egyenlő volna a legmerészebb phantasiának játékával. Ha az idők folya-J) A jogot nem vonjuk kétségbe, de annyi bizonyos, hogy Sándorhegyi úr hívebben fordított, mint a t. levélíró. Szerlc. ') A m. nemzet tört,, az Árpádházi királyok alatt. 2-ik kiad. I!. köt. 30C. 1.