Századok – 1901
Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz a bíboros - III. bef. közl. 774
F0RGÁCI1 FERENCZ A BÍBOROS. 809 XIII. Bethlen Gábor Erdély fejedelme. Törekvések Erdélynek Magyarországba olvasztására. Nehézségek az alkudozásban. A török beleavatkozik a viszályba. Forgách nézete az erdélyi ügyekről. Az udvar Homonuayt akarja fejedelemnek. Forgáchot küldik ki, hogy vele szerződjék. Bethlen fegyverkezése s a török kormányváltozás békére bírja az udvart. Forgách szerepe a nagyszombati és bécsi békében. Azon politikai ügyek, melyeket Forgách Bellarminhoz intézett levelében római útja elmaradásának okáúl említett, az Erdélyben beállott új helyzetből fejlődtek ki. Báthory Gábor meggyilkolása után az udvar folytatta Erdélynek a magyar koronától való erősebb függésére irányuló politikáját. Kész volt, ha szükségessé válnék, szándékát fegyverrel is érvényre juttatni. Bethlen Gábor, az új fejedeleni, nagyon jól tudta, hogy Mátyás és a felsőmagyarországi urak az első alkalmas perezben föl fognak ellene lépni, ha a fejedelem le nem köti magát az udvarnak. Nyilván mutatta ezt, hogy a trónváltozás zavarai közt az udvar kegyeit kereső Dóczy András az Erdélyhez tartozó magyarországi megyékben a fontosabb várakat a maga hatalmába igyekezett keríteni s ebben a törekvésében Thurzó nádor és Forgách Zsigmond támogatták, mert Bihart, Krasznát, Közép-Szolnokot és Máramarost vissza akarták kapcsolni a királyi területhez. Az eredmény elég kedvező volt rájok, mert 1614 elejére Ecsed, Huszt, Kővár, Nagybánya, Tasnád a király birtokába jutottak. Bethlen, hogy a további zavargásoknak elejét vegye, már a mozgolódás hírére Mátyáshoz kiddé Sarmasághi Zsigmondot két más követtársával, hogy az udvarnál fejedelemségének elismerését kieszközöljék. Mátyás azonban, azzal az okadatolással, hogy a követek csak az erdélyi rendek küldöttei, nem is fogadta őket, hanem azt javasolta, hogy Sarmasághi maradjon nála, két követtársa pedig menjen haza s hozzon újabb ajánlatot. Yagy másfél hónap múlva azonban Mátyás megváltoztatja tervét s maga kiild követeket Erdélybe, hogy az egyezség létre jöjjön. De mivel Mátyás követei az Erdélylyel való egyezség biztosítéka úl Yáradot követelték, vagy legalább, hogy ennek kapitánya az erdélyi fejedelem mellett a magyar királynak is hűséget esküdjék, az alkudozások nem vezettek eredményre. Aggasztotta Mátyást Lippa és Jenő ügye is, melyekről tudta, hogy Bethlen kötelező Ígéretet tett a portának, hogy azokat át fogja adni, s épen azért, mikor Forgách Zsigmond ösztönzésére a lippai őrség hajlandó lett volna királyi csapatokat bocsátani a várba, hogy a vár a török kezére ne jusson, Bethlen megelőzte a tervet s új őrséget küldött oda.
