Századok – 1901

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz a bíboros - III. bef. közl. 774

794 SÖRÖS PONGRÁCZ. a magyarországi katholikus hitélet szempontjából is fontos a nagyszombati zsinat, mely folytatólag következvén a protestánsok zsolnai zsinatára, alkalmas volt annak hatását gyöngíteni, és zsinatot állítván zsinat ellenébe, megmutatni azt, hogy még van ereje a működésre Magyarországon is a katholikus egyháznak. Az a bátorság, melylyel a javadalmak, főpapi méltóságok adományozása kérdésében magával a királylyal szemben is kifejezi kívánságát, határozottan magán viseli a komoly javítást akaró, meghallgatást váró fölhívás jellegét, mely a maga helyén nem hibázhatja el hatását. Ezzel összefüggőleg a papnevelés és a papság ellenőrzésére hozott intézkedései oly fegyvert készítettek elő, mely képessé tette Pázmányt, hogy abban a harczban, mely már Oláh, Verancsics és Forgách prímások óta annyi keserűséggel, sokszor szenvedélylyel folyt, döntő erővel léphessen föl. A zsinat az erőegyesítés művét első sorban a főesperesi látogatások sürgetésétől várta s ezekkel érte is el. Eddig a török harczai, a földesurak foglalásai közepette a hitéletre nem igen ügyeltek föl ; nem volt gond a plébániák kellő betöltésére, a papság jó nevelésére, a plebánusok és hívek ellenőrzésére, a mire most erős ügyelem irányult. A rendelet pedig nem maradt csupán írott malaszt, hanem gyakorlatba is lépett, s 1612-ben a főesperesek már ki voltak küldve kerületeik látogatására.1) Veresmarti értesít erről a jelentős eseményről, mert ő maga is részt vett a látogatásokban. Áttérése után ugyanis Nagyszombatba ment, elkészült a hittanulmányokkal, pappá szenteltette magát, s most ajánlkozott, hogy csatlakozik azokhoz a főesperesekhez, kik Nyitra vidékére készülnek menni. Annál nagyobb kedve volt ehez, mert értesült, hogy Irmelyen, hol egykor prédikátor volt, a kálvinistáknak zsinatjuk lesz. »A káptalanurak közöl némelyeknek — írja Veresmarti — azonnal megjelentvén azt, intettem őket, hogy lennénk rajtok.« De előbb bejelentették tervöket Forgách bíborosnak. Neki azonban a terv sehogy sem tetszett. Betöltik — úgymond — kiáltásokkal az országot, hogy a papok háborgatják őket dolgukban s ismét háborúságot indítanak. Intette őket, hagyjanak föl e miatt a dologgal. Azonban addig jártak körüle, mondja Veresmarti, míg megengedte, hogy elmenjenek, de meghagyta: »Kiáltásra okot e rosszaknak ne adjatok!« ') Ipolyi id. m. 456. 1.