Századok – 1901

Történeti irodalom - Mihalovics Ede: A katholikus predikáczió története Magyarországon. I. II. Ism. Révész Kálmán 744

736 TÖRTÉNETI IRODALOM. 745 történet egyik szerves kiegészítő részét fogta fel tárgyát s úgy is dolgozta ki. Tagadhatatlan, hogy a predikáczió a legszorosabb egyhefüggésben van a vallási és erkölcsi élettel, annak fejlődésével és változásaival, emelkedésével vagy sülyedésével ; e mellett a művelődés történetével is szerves összefüggésben áll, mert hiszen egész a legújabb időkig, az iskolán kívül jószerint a predikáczió volt a művelődés egyedüli eszköze és terjesztője. A történetírás lényegéről és feladatairól azonban aligha van a szerzőnek egységes, tiszta felfogása. Már az sem egészen állhat meg, hogy a történetíró, mint a költő, inkább születik mint lesz; az pedig teljesen hibás állítás, hogy »minden történelem csak compilatió, a történetíró csak összeköti és alakot ád az anyagnak.« Maga megczáfolja e felfogását pár lappal hátrább, midőn így szól: »A történettudomány napjainkban elérte fejlődésének azon fokát, melyen már nem elégszik meg az események időrendi elmondásával, hanem keresi azt az elvet, mely az eseményekre irányítólag befolyt, s azon szellemi és erkölcsi eredményeket igyekszik megállapítani, melyek a külső eseményeknek köszönik létüket.« Hasonló ingadozást látunk művének időrendi felosztásában is. Bevezetésében azt mondja a szerző, hogy a magyarországi (katholikus) predikáczió történetét három korszakra osztja, és pedig : az első tart a keresztyénség felvételétől a protestantismus keletkezéséig ; a második a protestantismus behozatalától II. József »király« uralkodásáig; a harmadik II. József halálától napjainkig. Maga a tárgyalás ettől némileg eltérőleg, de igen helyesen, a következő felosztás szerint folyik : I. A hittérítés kora. II. Az első korszak (1010—1526). III. Újkor (1526—1780). 1. A protestantismus kezdetétől Pázmány felléptéig. 2. Pázmánytól II. Józsefig. IY. A legújabb kor, II. Józseftől napjainkig. 1. II. Józseftől 1860-ig. 2. Az utolsó negyven év termékei. Megjegyzem azonban, hogy ez a legutolsó két alosztály ismét nincs következetesen keresztülvíve, a mennyiben e korban már, tekintettel a különböző műfajokra, külön tárgyalja szerzőnk a) a vasárnapi és ünnepi szent beszédeket, b) a liomiliákat. c) a Marianus beszédeket, d) a nagybőjtieket, e) az alkalmi