Századok – 1901
Történeti irodalom - Rockhill; W. W.: The journey of William of Rubruck to the Eastern parts of the World (1253–1255); as narrated by himself; with two accounts of the earlier journey of John of Pian de Carpine. Ism. Kropf Lajos 63
74 TÖRTÉNETI IRODALOM. Miután épen most vita folyik időszaki sajtónkban a baskir-magyar rokonságról,1 ) legyen szabad fölemlítenem, hogy Vilmos barát csakugyan azt állítja, hogy Pascatir-országban, azaz Baskiriában, ugyanazt a nyelvet beszélték az ő idejében, melyet a magvarok (a Nagy Magyarországban lakó magyarok ?), s hogy mindazt, a mit ő Pascatir-országvól elbeszél, prédikáló szerzetes társaitól hallotta, kik ott jártak, mielőtt a tatárok az országot elfoglalták volna. De az említett Benedek lengyel szerzetes is említi a bascart népet, vagyis »a régi magyarokat«, és tudósítása fölötte fontos volna, ha ezzel egy lélegzet alatt nem említené a Kynohephálos népséget, a baskírok szomszédjait, »kiknek kutya-fejök van« és a ParocitáJcat, »kiknek oly kicsiny és szűk a szájuk, hogy nem rághatnak meg semmit, hanem csak folyadékokkal élnek, és hűs meg gyümölcs szagával (!?) tartják fön magukat.« No, ezt már még sem hiszsziik el. János barát pedig Bascart-országról beszél, mely szerinte ugyanaz, a mi Nagy Magyarország. Tehát a három szerzetes tanúvallomása nem egyezik meg egymással oly pontosan, mint azt a mai tudományban egyes vitás kérdések eldöntésénél kívánjuk. A kutyafejű népséget már Solinus említi (Megastlienes nyomán), és a khinai írók is tudnak rólok valamit ; a vadalma szagán táplálkozó népet pedig Pliniusból is ismerjük. Eubrucki Vilmos — úgy látszik -— nagyon hiszékeny ember volt; elhitte mindazt a mit Isidorusnál és Solinusnál olvasott a különféle szörnyetegekről és emberi szörnyszülöttekről, s alig hihette el, a mit Mangu khán ordujában hallott saját füleivel tatár (?) papoktól, hogy t. i. ők az illető csodabogarakat és fura lényeket soha seni látták. Előadása különben fölötte zavaros, mert jóformán ugyanabban a mondatban egyszer azt állítja, hogy Pascatir-földj (. azaz Nagy Magyarország Nagy Bulgáriától keletre feküdt, másszor pedig azt, hogy a hunok (szerinte a magyarok elődei) Pascatir földjéről jöttek volt Európába oláhokkal, bolgárokkal, vandálokkal, »Pascatir földje tehát ugyanaz mint Nagy Bulgária.« Pascatir szomszédságában laktak — szerinte — az oláhok is, illetőleg az illák nevű nép, mely ugyanaz, mint a black, mert a tatárok nem tudják kiejteni a b hangot (!?), s mind a bulgárokat mind az oláhokat egy néven illák-oknak nevezik. KROPF LAJOS. ') Olv. Melich János czikkét a Magyar Nyelvőr 1900 évi októberi füzetében és Pauler Gyula erre adott válaszát a Budapesti Szemle deczemberi számában.
