Századok – 1901

Történeti irodalom - Vámossy István: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban. Ism. Győry Tibor 637

638 TÖRTÉNETI IRODALOM. Ε helyütt említi fel Yámossy a magyar Szent Erzsébetet, II. Endre és Gertrud leányát, ki a leprásokat ápolta s gyógyította, s kinek bölcsője Pozsonyban ringott. Yámossy is követeli, hogy a világtörténelem e vonzó, magasztos alakját ne thüringiai melléknevén, hanem származása szerint magyar Szent Erzsébetnek nevezze az egész világ.1) A pozsonyi levéltár adatai a XIV. századig gyérek. De a XV. századtól kezdve gyakran találkozhatni a tanácsi jegyzőkönyvekben a medicinae doctor, physicus, bader, barbierer, chirurg és feltsclier kitételekkel, mely elnevezések alatt nyilván a gyógyítással foglalkozó világiak — laikusok - értendők. Kiképzésükről, mely párhuzamosan haladt az általános európai orvosképzéssel, a szerző terjedelmesebben emlékezik meg. Ε helyütt magyar vonatkozásánál fogva említjük meg azt, hogy a X—XIII. században virágzó salernói iskolának orvosi káté gyanánt szolgáló szabályait, melyeket Felvinczi György 1694-ben Lőcsén lefordított, majd Bél Mátyás 1721-ben »Elos medicinae« czímen újra kiadott s ezt cselekedte 1770-ben a Kolozsvári Névtelen is, a mennyiben a Eelvinczi-féle fordítást név említése nélkül újra kiadta, Yámossy egész terjedelmében közrebocsátotta könyvében s így lényegesen hozzáférhetőbbé is tette. Pozsonyban a XVII. századig az orvosok nagy része bevándorolt külföldi volt. A dolog nem meglepő, mert hiszen városaink az idegen polgári elemet nagyon vonzották; nyilván nem volt a középkorban Európában oly ország, mely kedvezőbb letelepedési viszonyokat teremtett volna az idegen telepes számára, mint épen Magyarország. De viszont épen Pozsony városának németajkusága nagyon megnehezítette volna valamely más vidékről való orvosnak odatelepedését. Azon körülmény, hogy hazánk 1526-ban a Habsburgokat kezdte uralni, kik Pozsonyt magyar fővárosukká tették, továbbá hogy a város Bécshez oly közel esett, mindez okozhatta, hogy az osztrák rendeletek, ha nem is az egész országban, de Pozsonyban mindenesetre érvényesültek. Hogy Miksa császár 1576-iki pátensének azon részét, mely az orvosi gyakorlatot doctori diplomától teszi függővé, Pozsony városa is magáévé tette, az kiviláglik azon körülményből, hogy a jelzett időtől kezdve it-t is csak az volt orvosi gyakorlatra jogosítva, a ki orvosi diplomával· bírt. A mohácsi vész után zsidó orvos nem telepedhetett meg Pozsonyban. Akkor ugyanis a zsidók nagy része előre küldve >) V. ö. Századok, 1901. 46—47. 11.