Századok – 1901

Értekezések - JANCSÓ BENEDEK:A hazai görög-keleti román metropolita története 609

632 JANCSÓ BENEDEK. báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1868 április 24-én törvényjavaslatot nyújtott be a gör. keleti egyházak viszonyainak szabályozásáról. Ebből lett azután az 1868 évi IX. törvényczikk, mely nemcsak az újonan felállított gör. keleti román metropolitaságot törvényesítette, hanem egyúttal biztosította mind a gör. keleti román, mind a szerb egyházak teljes autonómiáját és nemzeti jellegét is. . Ε törvény szentesítése után 1868 szeptember 16-φχ összehívták az első gör. keleti román egyházi congressi^L melynek első és legfőbb teendője volt az 1864 márczius 24·®= szebeni egyházmegyei zsinat terve alapján kidolgozni a gPP keleti román egybáz autonom-alkotmányos szervezetét biztosító s máig is érvényben levő »szervezeti szabályzat«-ot. Ε szabályzatot a congressus csak román nyelven terjesztette fel a kormányhoz. Magyarra magában a vallás- és k. o. ügyi minisztériumban Joanovics György államtitkár és Puscariu János lovag miniszteri osztálytanácsos fordították. A legfőbb felügyeletet szabatosan körülíró s más apróbb módosításokkal ő felségétől jóváhagyva, 1869 május 28-án jelent meg a hivatalos Budapesti Közlönyben. Ε módosítások miatt az 1870-iki egyházi congressus többsége a magyar kormányt a leghevesebben megtámadta, bár Sag una és a kisebbség a mellett liarczolt, bogy e módosításokat egyszerűen vegyék tudomásúl. Feliratban kérték ő felségét, hogy a módosított »szervezeti szabályzat«-ot vonja vissza és erősítse meg változatlanúl az eredeti szöveget. Ε feliratra azonban nem érkezett soha válasz. A metropolia felállításának itt röviden összefoglalt eseményeit beszéli el Puscariu, tanulmánya harmadik és legterjedelmesebb részében. Elbeszélése folyamán mindenütt Saguna áll előtérben, a miben Puscariunak igaza is van, mert hiszen az ő kitartó küzdelmei nélkül aligha lett volna a metropolia felállításából valami. Hibázik azonban Puscariu, mikor alig mutat rá arra a valóban túlságos liberális szellemre, melylyel a magyar közvélemény és a magyar államférfiak a gör. keleti románság egyházi törekvéseivel szemben kezdet óta viseltettek s a mely nélkül ez az autonómia soha létre nem jöhetett volna. Hibázik akkor is, mikor egy kritikai megjegyzéssel sem illeti a gör. keleti román egyháznak azt az alkotmányos szervezetét, melynek kigondolója Saguna volt, noha Puscariunak, mint buzgó orthodox egyházi férfiúnak és theologusnak tudnia kellene, hogy Saguna alkotása nemzetiségi szempontból kedvező lehet a románságra, de a vallásos élet és az egyházi érdekekéből nagyon sok veszedelemnek lehet és bizonyára lesz is oka,