Századok – 1901

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Forgách Ferencz a bíboros - I. közl. 577

FOLLGÁCH FERENCZ A BÍBOROS. 585 bátyjokat igen megbecsüljék, semmit ő hírek nélkül és akaratjok nélkül ne cselekedjenek, hanem az ő tanácsoktúl függjenek mindenekben úgy, mint kik mind idővel, mint autoritással, okossággal és rerum experientia náloknál superiorbak«, mert csak így lesznek szerencsések ; különben, ha gyűlölködnek, elvesztik magukat és semmivé lesznek.1) Hogy a testvérek maguk is rajta voltak, hogy egyenetlenség, gyűlölség ne támadjon köztük, megtetszik az 1595-iki egyezségből, melylyel eleve kizárták az okot, mely viszályt szülhetett volna. Forgách nem kereste az anyagi ok miatt való perlekedést, de ha kellett, nem is tért ki előle. Erről az ügyről Illésházy István egy Mátyás főherczeghez írt levelében részletesen megemlékezik, mivel abban a viszályban, mely a tizedek miatt Forgách és Trencsén megye közt támadt, ő a megye pártját fogta. Ugyanis azt tartotta, hogy Forgách nemcsak megteheti, hogy 800 írtért engedi megváltani a megyének a tizedeket, hanem kötelessége is ebbe belenyugodni, s pusztán a püspök kapzsiságának tudta be, hogy a tizedeket természetben kívánja, mert más megyékben is szokás, hogy a tizedeket megváltják. Forgách azonban, bár az 1599-iki országgyűlésen is tárgyalták az ügyet,2) nem törődött az ily szokással s egyházi büntetéssel és anyagi kártérítés kötelezettségével kényszeríté a trencsénieket, hogy a tizedet természetben adják meg.3) Az anyagi kérdés azonban nem a fő nála. Bizonyára nem pusztán haszonlesésből cselekszik, nem a szegény népet akarja nyomni, hanem igazságért küzd. És ezért még eleget fárad szellemi téren is. Ha ezt nem akarta volna minden áron, az a sok zaklatás, mely a vallási harczok alatt érte, mind elmarad. Midőn 1598-ban a protestánsok ellen föllépett, tapasztalt már nagyobli sértést is, mint a milyennel Illésházy illette. Sógora Thurzó gúnyosan írja igyekezetei hallatára, hogy az máiügy szokott lenni, hogy azok, kik a protestantismusból visszatérnek a katholikus vallásra, jobban üldözik előbbi hitöket, mint a született katholikusok. így érthető, hogy üldözi a prédikátorokat, megfosztja őket állásuktól. Ugyan miért is küzd ellenök, hiszen ők nem irigylik tőle a nyitrai püspökséget s még azt is elismerik, bár ellenfelök, hogy méltó reá. De ne következtessen úgy, hogy mert valaki protestáns, méltatlan ') Forgách végrendelete a Forgách levéltárban. s) Y. ö. Magy. Országgy. Emi. X. 203. 212. 11. 1599-iki 49. art. Controversiae de decimis inter comitatnm Trenchiniensem et d. episcopum Nitriensem etc. 3) Illésházy levele 1G00 ápr. 30-ról. Tört. Tár, 1882. 671 és köv. 11. — V. ö. még Károlyi: Magy. Országgy. Emi. XI. 289—290. 11.