Századok – 1901

Tárcza - Vegyes közlések - Kunos Ignácz tanulmánya a török hódoltság emlékeiről a magyar szókincsben 558

558 TÁRCZA. telepedésöket hazánkba illetőleg Somorjára engedélyező okirata is úgy szól, mint Magyarországban egészen új szerzetes rendről. Nem is volt ennek a rendnek a somorjain kívül Magyarország egész területén egyetlenegy zárdája sem. Minthogy pedig ittlétük és tanítói működésök alig terjed félszázadnál hosszabb időre : nem csoda, ha a nagy közönség nem ismeri, vagy ha valaki nevök hasonlatosságánál fogva a pálosokkal összetéveszti őket. KISFALUDY ZSIGMOND. VEGYES KÖZLÉSEK. — A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA első osztályának május 6-iki ülésén történelmi szempontból is figyelemre méltó tanulmányt adott elő Kunos Ignácz levelező tag a török hódoltság korának azon emlékeiről, melyek a magyar szókincsben hagytak nyomokat. A török faj megvetvén lábát Európában, hódító áradata a XV-ik század első negyedében már Magyarország déli határáig terjedt ; a hódoltság korát azonban, mely annyi sokféleképen éreztette hatását nálunk és velünk, csak a XVI-ik század derekától, Buda elfoglalásától (1541) számíthatjuk. Ettől fogva a mindennapi, hol békés, hol háborús érintkezés révén kerültek török szavak nagyobb számmal a magyar nyelv szókincsébe. A hol a török a magyar vidékeken megtelepedett, ott csakhamar megváltozott az élet képe, török helységek, vilajetek támadtak. Az ilyen helyeken a kormányzás és közigazgatás törökös formát öltött. Innen van, hogy a törökből leginkább hadi s a törvénykezésre, közigazgatásra és általában a kormányzatra vonatkozó szavak jutottak nyelvünkbe. Ez a hatás észrevehető az egykorú írók, mint Balassa Bálint, Zrínyi Miklós, Mikes Kelemen s mások művein is. Az átvett török szavak jelentése mikép módosult — legtöbbnyire bővült — a magyarban : erre nézve több érdekes példát hozott fel az értekező. így pl. a mazur szó a törököknél olyan katonát vagy szipahit jelentett, a ki valamely vétség miatt hűbérét elvesztette, magyar nyelven pedig tönkre jutott urat, rongyos, mezítelen embert értettek alatta ; a zaliin (zaim) törökül olyan szipahi, a kinek évi jövedelme meghaladja a 20,000 oszporát, magyarúl : magára tartó, nagy termetű, gazdag ember ; a defter jegyzéket jelentett, s Erdélyben a kis kereskedők, szatócsok ma is defternek mondják számadó könyveiket. Kunos ily módon egész sorozatát állította össze azoknak a török szavaknak, melyek sokáig használatban voltak nálunk, mígnem a török világ megszűntével jelentésök lassanként elhomályosult s jórészt kikoptak nyelvünkből. Az Akadémia ez évi nagy-gyűlése május-hó második hetében (7—12) folyt le. Érdekelheti olvasóinkat, hogy az Ipolyi-féle