Századok – 1901

Tárcza - Karácsonyi János: Uj szó Trencséni Csák Máté nádorságáról 551

556 • TÁRCZA. nagyobb bajok elkerülése czéljából nem akart vagy nem mert a német zászlóalylyal szembe szállni. Nem is lett volna ez tanácsos akkor, mikor a törökök előnyomulásáról veszedelmes bírek szállongtak. Nyáry helyett Castaldo lépett föl Hamerspach kapitány ellen. 1552 junius 29-én Kolozsvárról kelt rendeletében keményen meghagyja neki, hogy tartsa magát a király parancsolatjához s ne merje Márton mestert háborgatni. Úgy látszik, e kemény rendeleteknek semmi foganatjok sem volt, mert Márton mester elhatározta, hogy személyesen megy a király elé panasztételre. Nyáry Lőrincz uram tisztes útlevelet állított ki számára, s Márton mester kezébe vette a vándorbotot. Feleségét s egész életén át szerzett vagyonkáját Szolnokon hagyta. Szolnok ostromakor azután a felesége is, a vagyona is elpusztult, s többé sohasem látta viszont sem ezt sem azt. Márton mester már Eger közelében járt, midőn meghallá a török sereg közeledését. Még nem lehetett tudnunk, — írja ő maga a királynak, — Szolnok alá száll-e, avagy előbb Egert veszi ostrom alá ? Ε közben — úgymond — Eger főkapitánya Dobó István maga elé hivatta őt s ő felsége nevében arra kérte, maradna Egerben, mivel egyetlen tűzmestere sincs a várban, azután meg ő felségére nézve Eger csak oly fontos hely mint Szolnok. Márton mester hallgatott Dobó kérésére. Egerben maradt s ott Dobó embereit oktatgatta az ágyuk kezelésére. Ε közben a török elfoglalta Szolnok várát. A becstelen Hamerspach társaival együtt jó előre gyáván megszökött. Eger ostromára kerülvén a sor, Márton mesterre is rászállt a többiek lelkesedése s ugyancsak kitett magáért. »Én a többiekkel együtt — írja a királynak — az isteni gondviselés segítségével úgy emberkedtem, hogy hála Istennek, az ellenség nem csekély veszteséggel volt kénytelen visszavonulni. Az ostrom alatt a törökök ágyúi rajtam is elegendő sebet ütöttek, de nem törődvén ezekkel, elgyengülten s betegen, emberekkel vitettem magamat egyik ágyútól a másikig. A mi tőlem kitelt, megtettem. Az embereket, kiket az ágyukhoz rendeltek, de a kik ezekhez vajmi keveset értettek, a legnagyobb igyekezettel tanítottam s nekik elegendő utasításokat adtam.« Márton mester e szavaiból kiviláglik, hogy magyarúl jól kellett tudnia, máskülönben nem oktathatta volna Dobó magyarjait. Azt a mit ír, valónak kell vennünk ; dicsekvés amúgy sincs benne. Azután nem is azért mondja el, hogy jutalmat kapjon, hanem csak a szolnoki öt havi hátrálékos zsoldját kéri. Különben, Mattís ; ne est cum ipso magistro Martine bombar. istius Zolnak in uno castro permanere volentes.« (így !) Castaldo főkapitány levelében Hamerspachhoz, 1552. jun. 2.